A magyar tinik kedvenc sorozatát nem a tévében kell keresni

„A változó médiafogyasztási szokások igencsak összeforrtak az Origotól botrányos körülmények között távozó újságírókkal, most mégis ezzel a szóval kell indítani, ha a Középsuliról akarunk írni, ami az utóbbi évek egyik legérdekesebb magyar sikertörténete. Az nem igazán jelent újdonságot, hogy a 25 év alatti korosztály már nem igazán néz tévét, meg egyébként sem keresi a híreket, arra van beállva, ami szembe jön az információs szupersztrádán. Erről az Indexen ősszel egy hosszabb cikkben is írtunk.

Történetek, szappanoperák viszont kellenek nekik, csak már nem a kereskedelmi tévéktől, hanem YouTube-ról. Ezt ismerte fel valamikor 2015-ben Dr. Kiss Róbert Richárd is, aki régóta dolgozik a magyar médiában, hogy a kozepsuli.hu fiatalokat célzó portáljuk önmagában nem fog megélni, és az sem lesz elég, ha tinédzser riporterek vicces videókban kérdezgetik az utca fiataljait a védekezés nélküli szexről. Kellett egy zászlóshajó, egy sorozat, ami sokkal könnyebben tud több embert elérni.

Ez lett a Középsuli, aminek bizonyos epizódjai ma már másfél milliós nézettségnél tartanak, de nem igazán találni olyan részt, amit 400 ezernél kevesebben néztek volna meg, ami tiszteletet parancsoló teljesítmény. (A legfrissebb epizód néhány nap alatt megugrott a 250 ezret.) Pedig tényleg nem talált ki semmi forradalmit. Fiatalok kezébe adta az irányítást, és készíttetett egy sorozatot, ami egy középiskolai osztály mindennapjait mutatja be, vállaltan eltúlozva és kis költségvetés mellett. A legtipikusabb jeleneteket kell elképzelni gimnáziumból: szenvedés a tesiórán, áskálódás a szünetben, csajozás az osztálykiránduláson. Az egyszerű megoldások mindenütt tetten érhetőek, a hang, a vágás, a világítás legtöbbször olyan esetleges, pont mint egy diáknapi film esetében.

A végeredmény viszont bejön a népnek és a sorozat viszonylag rövid idő alatt komoly rajongói bázist alakított ki magának. Mikor az interneten próbáltam felkutatni a sorozat rajongóit, akkor azt tapasztaltam, hogy egy bizonyos kor felett mindenki igyekszik hozzátenni, hogy csak iróniából nézi és nevet rajta, mert egyébként tudja, hogy az egész nem képvisel magas minőséget. De megnézik és végeredményben ez a lényeg.”