Műteremház Debrecenben

A debreceni műteremház épületének formai kialakításánál egyik meghatározó tényező a saroktelken minkét irányban elvárt zártsorúság és utcai homlokzatmagasság volt. Ez egy magasabb épületet indukált, amit a funkciók többszintes elrendezésével és egy viszonylag karakteres formai plasztikával lehetett elérni. A tervezett épület tudatosan saroképületként működik. Az épületről leváló, a régi téglából visszaállított kerítés viszont jelzi a korábbi viszonyokat. Az építészeti alapképlet: a rétegződés fenntartása, a régi téglakultúra fölött egy új építészeti karakter létrehozása. A kettő kontextusa volt számunkra érdekes.

A régi és új viszonya, láthatóvá tett elválasztása tégla és vasbeton szerkezetekkel megoldott. A lebontott régi épületből az összes nagyméretű tégla felhasználásra került. A hőszigetelt tartószerkezeteket az utca és észak felé kevés, udvar felé viszonylag sok nyílás töri át. A fehér függőleges és ferde falak szilikongyanta vékonyvakolattal védettek. A párkányfedések nem vízorrosak, így a fehér felületek kontúrosan jelennek meg. Az esővíz az egyedi csomópont miatt soha nem a falfelületekre folyik. A tetőn magas attikafal mögött gépészeti egységek találhatók.