A hatalmi koncentráció alternatívái

„Az elmúlt pár hétben mind a három, parlamenti frakcióval rendelkező ellenzéki párt esetében előkerültek olyan konfliktusok, amelyek összefüggnek a pártszervezetek struktúrájával, a hatalom koncentrációjának mértékével. Vona Gábor a Jobbik alapszabályában lefektetett pártelnöki jogával élve vétózta meg Novák Előd alelnöki jelöltségét. A Jobbikban folyó személyi változásokat a pártelnöki hatalom megerősítéseként, a Fideszre jellemző hatalmi koncentráció másolásaként értékelte több elemző is. Az LMP társelnöke, Schiffer András a háttérbe húzódását bejelentő interjújában tettének egyik okaként a társelnök gyenge hatáskörét nevezte meg. A belső demokráciájára olyan büszke MSZP-ben a dunaújvárosi helyi időközi önkormányzati választás után került nyilvánosságra, hogy milyen ellentétek vannak a pártvezetés és a helyi szervezet között. A hatékony politikai cselekvés feltétele tehát a központosított, hierarchikus szervezet, ahol világos vertikális delegálási rendszer működik, és nincsenek egymást átfedő hatáskörök. A központosítás cáfolhatatlan haszna a gyors reakcióra való képesség és a felső döntések végrehajtatásának lehetősége. További szempont, hogy a hatalmi koncentráció elejét veszi a párton belüli viták nyilvánosságra kerülésének. A rendszerváltás óta tapasztalható, hogy a választók büntetik a belső konfliktusoktól terhelt pártokat.”