Lengyel netguru: A szabad internetnek vége van

Jarosław Lipszyc újságíró, aktivista Az online média jövője címmel tartott előadást a Brain Bar Budapest zárónapján az Akváriumban. A sikeres tavalyi debütálás után idén újra jelentkező fesztivál központi témája a Föld és a világűr, a robotok és a kreativitás, a természetes és a mesterséges intelligencia, a tudás és az információ kapcsolata, azaz a jövőről folyó gondolkodás volt.

Visszatértünk '93-ba

„Költő vagyok” – kezdte bemutatkozását Lipszyc, akinek a nevéhez az elmúlt tíz évben a Lengyelországban legnépszerűbb online iskolai könyvtár, valamint a Modern Poland Foundation is fűződik. A magát az internet és kommunikáció szabadságáért harcoló aktivistának valló Lipszyc a közönséghez fordult, hogy vajon emlékszik-e mindenki arra az alkalomra, amikor először használta az internetet? Ő Lengyelországban, ‘92-'93 környékén csatlakozott először fel a hálóra: „Akkoriban teljesen máshogy működött, külön felhasználói fiókot kellett regisztrálni, később pedig az ember maga kontrollálta a számítógépét és azon keresztül kommunikált másokkal” – mutatott rá.

Lipszyc szerint az internetes térben való kommunikáció nyitott sztenderdjeinek a természete és személyre szabott kontrollja a kommunikáció szabadságának alapjaitól függ. A személyes kontrollhoz való jog sok éven át sértetlen maradt. „Fontos, hogy erre emlékezzünk, mert jelenleg viszont gyakorlatilag visszatértünk '93-ba. Úgy gondolom, hogy a szabad internetnek vége van” – jelentette ki.

„A most használt számítógépeken különböző szolgáltatók futtatják az internetet, amelyen pedig összekapcsolnak minket a különféle szolgáltatásokkal. Itt a Facebookról, a Twitterről, Tinderről és a többiekről beszélek. Nem kontrolláljuk, mi történik ott” – szögezte le Jarosław Lipszyc, aki szerint Lengyelországban 2010-ben történt az az érdekes fejlemény, hogy Donald Tusk miniszterelnök és a lengyel kormány ráébredt az újfajta cenzúra lehetőségére.

Hol a szabadság?

Miért tűnt el a szabad internet? Az előadó meglátása szerint ennek alapvetően két oka van: az első az üzleti modellek megjelenése, amik hatással vannak az internet természetére, ezt pedig kétféleképpen teszik.

Az elsőt hívhatjuk Facebook-modellnek, ez a koncepció pedig alapvetően úgy működik, hogy mindenki használhatja a szolgáltatásainkat, de cserébe az összes létező információt begyűjtjük rólad és felhasználjuk, pénzzé váltjuk. Tehát: a szolgáltatás ingyenes, de a magánéleteddel, az adataiddal fizetsz érte – ami nem kis ár.

A második üzleti modell magával az információval keres pénzt: ez az Amazon üzleti modell. Kontrollálni akarják az információ elérését, centralizálják a szolgáltatást.

Lipszyc rámutatott: a kommunikációs szolgáltatások központosítása nagyon is az államok hasznára tud válni. Az övék a kontroll, amit használhatnak propagandára, mint Oroszországban, a kormány pedig kooperálhat ezekkel a cégekkel. „Zseniális lépés, mert így gondolatokat tudnak pénzzé váltani.” 

Az előadó szerint ez a fajta kooperálás a cégek és az államhatalmak között tulajdonképpen egy új formája a jó vagy rossz tudásnak. Két ország jár élen ebből a pénzkereseti együttműködésből: az Egyesült Államok és Japán. „Az információk, adatok ellenőrzésével a kisebb csoportoktól az egyre nagyobbakig az egész világon mindenkiből hasznot lehet húzni a központosított szolgáltatások segítségével” – fejtette ki.

A kérdés már csak az, hogy meg akarjuk-e őrizni a kommunikáció szabadságát és kiadjuk-e a kezünkből az irányítást, tehetünk-e valamit? Jarosław Lipszyc véleménye szerint egyetlen mód van az internet szabadságának visszaállítására, ez pedig az, hogy az információt annak természetétől függetlenül hozzáférhetővé tesszük az átlagpolgárok számára. „Ez a legalizációja a kereskedelmi felméréseknek. Nem lenne egyszerű megoldani, de ha szabad kommunikációs világban akarunk élni, annak ez a módja” – zárta gondolatmenetét Lipszyc a Brain Bar Budapesten.