„Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok Orbán Viktorról” – brit nagykövet a Mandinernek

David Cameronnak könnyebb dolga van, mint önnek. Lemondott és tarthatja magát ahhoz, amit a kampányban képviselt – hogy katasztrófa a Brexit. Ön marad nagykövet. Most mit mond?

Most is azt kell mondanom, amit a kormány. A miniszterelnökünk pedig tegnap a parlament alsóházában is elmondta: nem fogja megtagadni mindazt, amit a kampány alatt mondott, mindazt, amit képviselt. Azt tehát, hogy az EU-ból való távozás rossz lesz az Egyesült Királyságnak. A feladatunk most az, hogy az eredményből, az adott helyzetből a lehető legjobbat hozzuk ki. Az a dolgunk, hogy enyhítsük a döntés politikai, gazdasági, társadalmi következményeit.

Tehát akkor rossz lesz.

Cameron miniszterelnök ezt mondta tegnap. Ettől függetlenül a gazdaságunk az ötödik legnagyobb a világon, alacsony a munkanélküliség, szemmel látható a növekedés, tehát ami a Brexit hatásainak kezelését illeti, sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint mondjuk nyolc éve voltunk, amikor a gazdasági világválság kitört.

Van egy kedvenc kommentünk a Brexitről. „Olyan, mintha mi magyarok magunknak szavaztuk volna meg Trianont.” Egyetért?

Nézze, ez bonyolult kérdés. Én a brit kormányt képviselem. A kormány azt mondta, elfogadja a népszavazás eredményét. 33 millió ember szavazott, 52-48 arányban győztek a kilépéspártiak, 1,4 milliós különbség volt a két oldal között. Nem kommentáljuk a döntést, hanem elfogadjuk, kormányunk pedig elkezd tárgyalni az EU-val a kilépés módjáról.

Csakhogy az EU nem nagyon akar tárgyalni, mielőtt a Lisszaboni Szerződés 50. cikkely foglaltak szerint hivatalosan is bejelentenék kilépési szándékukat. Minek várnak?

Azért, mert David Cameron lemondott. Éppen azért mondott le, mert nem tudja képviselni azt, ami ellen kampányolt. Teljesen logikus, értelmes lépés. Az új kormánynak pedig szüksége lesz némi időre, hogy kialakítsa az álláspontját a kilépés módjáról. Az 50. cikkely alkalmazásáról, annak időpontjáról dönteni szuverén jogunk. Amint elindítjuk a folyamatot, az óra ketyegni kezd. Két évünk lesz onnantól, hogy megegyezésre jussunk az EU-val.

Biztos, hogy lesz egyáltalán kilépés? Ön ugye skót. A maradáspárti Skócia parlamentje jogilag nem vétózhatja meg a kilépést? Nem kell nekik is áldásukat adniuk rá?

Röviden: fogalmam sincs.

Hogyhogy?

Hát úgy, hogy ilyen helyzet eddig sosem állt elő. Ahogy Cameron miniszterelnök is fogalmazott tegnap: összetett alkotmányos kérdések sorjáznak előttünk. Konzultálnunk kell a skótokkal, a Wales-iekkel, az észak-írekkel, de Gibraltárral is, valamint tengerentúli területeink pozícióját is meg kell ismernünk. Akárcsak a londoni közgyűlését. London nem csak a mi fővárosunk, de Európa pénzügyi és üzleti központja is. Széleskörű egyeztetést kezdünk tehát arról, hogy mi legyen a következő lépés.

Mi van, ha mondjuk a skótok ezt nem várják meg, és lépnek maguk? Kifele az Egyesült Királyságból – hogy visszatérjünk a Trianon-hasonlatra. 

Nos. Ez valóban lehetséges. Éppen úgy, ahogy lehetséges az is, hogy egy percen belül irgalmatlan vihar kerekedik itt, a Deák téren. Most viszont süt a nap. Ez tény. Hipotetikus kérdésekről, lehetséges jövőbeni történésekről pedig nem volna értelme véleményt nyilvánítani. Maradjunk a tényeknél.

Tényszerűen milyen a hangulat most otthon? 

Nem kell atomtudósnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: ilyen fontos kérdés esetén, ilyen szűk különbségnél az eredmény egy megosztott Nagy-Britannia. Ez hatalmas kihívás, amellyel kezdenünk kell valamit. Nem lehetünk megosztottak, össze kell fognunk ahhoz, hogy átlendülhessünk a mostani gazdasági és politikai bizonytalanságon. 

Tudott Orbán Viktor maradást támogató hirdetéséről, mielőtt az megjelent?

Igen. Udvariassági gesztusként a magyar kormány tájékoztatott minket a tervről.

Ezek szerint nem önök kérték a magyar „segítséget”?

Nem, nem mi kértük a hirdetést és azt sem gondoltuk, hogy bármilyen módon konzultálnunk kellene, véleményt kellene nyilvánítani róla. Udvariasságból informáltak, mi pedig tudomásul vettük.

Okos húzás volt Orbántól egy Brexit-ellenes hirdetés feladása által szembekerülni a következő, nyilvánvalóan Brexit-párti brit kormánnyal? Hogyan hathat ez a magyar-brit kapcsolatokra?

Nézzék, a magyar kormány hirdetés feladásával kapcsolatos döntésének bizonyára jó okai voltak. Más európai országok is állást foglaltak a kérdésben nyilvánosan, megint mások pedig informálisan tették ezt meg. Mindnyájan, ahogy a magyar kormány is, az Egyesült Királyság barátjaként, partnereként tette, amit tett. Támogatásukról akartak biztosítani minket. Megkértek, hogy ne hagyjuk el őket. Minden európai kormány kifejezte ezt, más-más formában.

Orbán hirdetése mindenesetre nem volt valami hatásos.

Nem mindenki olvassa a Daily Mailt.

Viszont Brexit-pártiak olvassák.

Ezek spekulációk. Nem tudjuk. Tény az, hogy a brit emberek máshogy döntöttek, szeptember végén vélhetőleg új kormányunk lesz, amelynek meg kell küzdenie a kihívással, hogy a kilépés módjáról megegyezzen az EU-val. 

Mi lesz azokkal a honfitársainkkal, akik önöknél dolgoznak? Jöhetnek haza?

Szó sincs róla. Nem lesz semmilyen hirtelen, nagy változás. Még el sem kezdtük a tárgyalásokat, ha elkezdjük, két évig még akkor is EU-tagok leszünk az eddigi jogokkal és kötelezettségekkel, de a tárgyalásokat meg is lehet hosszabbítani, ha minden tagország elfogadja. 

Furcsa. A Brexit-pártiak többségének állítólag épp belőlünk, kelet-európai bevándorlókból, munkavállalókból lett elege.

Ki tudja ezt ilyen pontosan megmondani? Ezer ok vezetett ehhez a döntéshez. Fiatalok, idősek, északiak, déliek, skótok, írek, városiak, vidékiek... Minden csoportnak megvolt a maga motivációja. Egy biztos: az EU-ról szólt ez a referendum. Brüsszellel való kapcsolatunkról, az integráció mértékéről, a brüsszeli döntéshozatal módjáról. S mint ilyen, természetesen szólt a migrációról is, a munkaerő szabad áramlásáról, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, egészségügyről, oktatásügyről. De kereskedelmi szabályokról is. Rengeteg mindenről tehát. Ami tehát a kint élő magyarok, vagy más közép-európaiak félelmeit illeti: nem lesz semmilyen hirtelen nagy változás.

A lengyelek nem biztos, hogy így érzik. Őket máris megtámadták Londonban, kártyákat kaptak, hogy takarodjanak az EU-ból.

Ez szégyen. Ez nem a brit út. Elítéli ezeket az akciókat Cameron miniszterelnök is. A lehető legszigorúbban fogunk fellépni minden ilyen rasszista akcióval szemben. Továbbra is együtt fogunk élni, üzletelni fogunk egymással, annyi a változás, hogy tárgyalni kezdünk az EU-val. A Nagy-Britanniában élő magyaroknak és a Magyarországon élő briteknek is ugyanazt üzenem. Utóbbiak is aggódnak most. Pedig, még egyszer: nem lesz semmilyen hirtelen, nagy változás. 

Hétköznapi hatása lesz a Brexitnek? Olyan mondjuk, hogy a Tesco eltűnik Magyarországról.

Nem lesz ilyen. Magyarország jó piac, jó regionális bázis, sőt, remek európai bázis. A brit befektetőknek megéri itt befektetni ahogy eddig, úgy ezen túl is. Magyarország fontos partner ma is, és az marad a jövőben is. 

Európai változások viszont máris látszanak. A spanyolok bejelentették, hogy vissza akarják kapni Gibraltárt. Mintha újra a 18. században lennénk.

Nincs nagy újdonság: a spanyolok már régóta vissza akarják kapni Gibraltárt. 

Igen, de most hivatalosan is igényt formálnak rá. Ez azért mutatja, hogy a Brexit igenis új folyamatokat indított el Európában. Amelyek egyesek szerint akár egy új európai háborúhoz is vezethetnek. Egyetért velük?

Szó sincs róla. Senki nem akar konfliktust Európában. Az igaz, hogy nagy az elégedetlenség, sokan nem értenek egyet az EU vezetésével. Ahogy Cameron miniszterelnök is fogalmazott a kampány alatt: Európa vezetésének újra kapcsolatba kellene lépnie az európai emberekkel. 

Ezzel többek között Jean-Claude Junckert kritizálja, ugye? Le kellene mondania az Európai Bizottság elnökének?

A brit kormánynak nincs álláspontja ezzel kapcsolatban.

A világ ötödik legnagyobb gazdasági hatalma hagyja ott épp az általa vezetett EU-t...

És az EU második legnagyobb gazdasága, igen. De mondom, a brit kormánynak nincs álláspontja erről. Juncker úr jövőjéről neki magának és a többi tagállamnak kell döntenie.

Ha további gazdag államok is vérszemet kapnak most és otthagyják ott az EU-t, mi itt szépen újra Putyin érdekszférájába kerülhetünk.

Ezt a félelmüket tökéletesen megértem. A magyar kormány álláspontját is értem és csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok Orbán Viktorról, Szijjártó Péterről. Nyilvános megszólalásaikban megértést és tiszteletet mutattak a brit döntés irányában. Együttérzést a helyzet miatt, amelyben Nagy-Britannia most találta magát. Azt is megértették, hogy nem kell siettetnünk a folyamatokat. Magyarországgal tehát továbbra is remek kapcsolatunk lesz, a tárgyalási folyamat alatt is. Ami pedig a félelmeket illeti: az, hogy mi kilépünk az EU-ból, nem jelenti, hogy ezt ajánlanánk más országoknak is. Nekünk is az az érdekünk, hogy az EU erős maradjon, hiszen fontos partnerünk lesz távozásunk után is. 

Biztos egyébként, hogy távoznak? Új referendumról hallani...

Ez mind spekuláció. Ami tény: volt egy népszavazás, a kormány elfogadta az eredményét, és tárgyalásokat fog kezdeni a döntés végrehajtásáról. Nem tudjuk, mi fog történni a végén. Valamilyen jogi processzusra szükség lesz, az biztos. Még el sem kezdtük, még nincs is meg a kormányunk, amely ezt végigviszi majd. Nem tudjuk a választ az alábbi kérdésekre. Ki? Mit? Hogyan? 

A királynőnek egyébként milyen lehetősége van ebben a helyzetben?

Még ha nincs is írott alkotmányunk, őfelsége a kormány döntéseihez tartja magát és nem formál véleményt. 

Csöndben kell végignéznie, hogy szétesik a királysága?

Egyrészt: nem esik szét a monarchia. Másrészt őfelsége tartja magát alkotmányos szerepéhez.

Őt nem illeti meg a szabad véleménynyilvánítás joga?

Megilleti, az állam fejeként viszont úgy érzi, nem volna ildomos politikusan megnyilvánulnia. Biztos vagyok benne, hogy őfelségének igaza van ebben.

És ön? Eljátszott már a gondolattal, milyen lehet Kis-Britannia nagykövetének lenni?

Pillanatnyilag szó sincs róla, hogy csökkenne országunk mérete, népessége vagy gazdasági ereje. Ne felejtsék el: továbbra is az ENSZ biztonsági tanácsának állandó tagja vagyunk. Minden nagy nemzetközi kérdés eldöntésénél ott vagyunk tehát az ötök között, Amerikával, Franciaországgal, Kínával és Oroszországgal együtt. Mi vagyunk az egyetlen NATO-ország, amely a GDP két százalékát költi védelmi kiadásokra és a GNP 0,7 százalékát nemzetközi fejlesztésre. Még mindig a Föld ötödik legnagyobb gazdasága vagyunk. Obama elnök is azt mondta a hétvégén: nem lesz szorosabb partnerük Nagy-Britanniánál. A Brexit tehát nem a civilizáció vége, nem a világvége.

És az, ahogy tegnap Anglia búcsúzott az EB-ből? Izland küldte haza a csapatot. Ez a nagyobb csapás vagy a Brexit?

Mint mondtam, a Brexit sem katasztrófa. Egyelőre csak kérdőjelek vannak, mi pedig azon dolgozunk, hogy a legjobbat hozzuk ki a helyzetből. A foci persze ehhez képest... A foci csak játék. Meg aztán: én ugyebár skót vagyok...