A képzettek munkája a többiek bérét is megemeli

„Vegyünk két azonos nemű, korú és képzettségű munkavállalót, akik hasonló jellegű és tevékenységű cégnél dolgoznak ugyanolyan beosztásban, de más településen. A kutatás eredményei szerint, ha a két település között a munkaerő-kínálat átlagos iskolázottsági szintjében egy elvégzett osztály a különbség, a két azonos munkavállaló közti bérkülönbség kb. 3 százalék lesz a képzettebb kistérségben dolgozó javára. Vagyis ha a környezetemben sok magas végzettségű munkavállaló dolgozik, az közvetve az én keresetemre is hat, méghozzá pozitívan. A szomszéd diplomája nekem is pénzt hoz.

Mi okozza ezt a hatást?

A jelenség alapvetően két dologra vezethető vissza. Egyrészt, azok a munkavállalók, akik magasabb végzettségűekkel élnek, dolgoznak együtt, jobban tudnak meríteni a tudás forrásából. Nagyobb eséllyel találkoznak képzett emberekkel, akiktől tanulhatnak, akiktől hallgatólagos tudást sajátíthatnak el. Ennek köszönhetően egyrészt termelékenyebbek lesznek a munkájukban, másrészt ez a tudás az innováció forrásává válik. A tapasztalatcsere gyakran informális, közös ebédek vagy sportolás közbeni beszélgetések során történik, ezért nyomon követése igen nehézkes. Gilles Duranton francia közgazdász-professzor szavaival élve a tudás átadása nem hagy papírcsíkot. Viszont ha a tudás felhasználásával valaki jobban dolgozik és ezt a bére is tükrözi, a tudás túlcsordulásának hatásai mérhetővé válnak.

Van egy másik magyarázat is. A tőke a magasabb megtérülést keresi, ezt pedig azokban a térségekben találja, ahol átlagosan képzettebbek az emberek. A vállalatok a telephely kiválasztásakor a térségi átlagos iskolai végzettséget veszik figyelembe, az egyes munkavállalók képzettségével és adottságaival nincsenek tisztában. Ha a béreket az átlagos iskolai végzettség alapján elvárható hozamok figyelembe vétele mellett béralku során határozzák meg, az annál alacsonyabb képzettségű munkavállalók bére is magasabb lesz.

Mindkét magyarázat a helyi munkaerő-piacok koncepciójához köthető, hiszen mind a személyes érintkezésen alapuló információcserét, mind pedig a vállalatok által rekrutálható munkavállalók körét behatárolják a földrajzi távolságok. A két mechanizmus eredőjének hatásai tehát regionális, főként helyi léptékben mérhetők.”