„Egy férfinak csak a lelke fájhat” – riportunk a dorogi birkózó csodáról

Egyedülálló jelenség a dorogi birkózó modell. A korosztályos Európa-bajnokságon a tízezres Komárom-Esztergom megyei kisváros birkózói általában több pontot gyűjtenek összesítésben, mint egy sor több milliós lakosságú, komoly birkózó hagyományokra visszatekintő ország.

Ha a Dorogi Nehézatlétikai Club (DNC) birkózói külön országként indulnának a világversenyeken, akkor is rendre a legjobb tízben lennének az országok közötti rangsorban. A városban, és közvetlen vonzáskörzetében a birkózás még a focinál is népszerűbb sportág. A fiatal focistának kötelező heti egy birkózó edzésre is eljárniuk a futball edzések mellett. Tartja is magát a mondás Dorogon: „Nincs semmi baj azzal, ha a gyerek focizik, de azért mellette sportoljon is valamit”. 

A Mandiner maga is birkózó múlttal rendelkező riportere Dorogra ment, hogy utánajárjon a történetnek.

Érsek Róbert világbajnoki ezüstérmes birkózó

Érsek Róberttel, a Dorogi Nehézatlétikai Club egyik ifjú kiválóságával a reggeli edzése előtt találkozunk. Robi kadet világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes, ötszörös magyar bajnok sportoló. A fiatal birkózó a Felvidéken nőtt fel, ahol kezdetben sok nehézségbe ütközött élete során. „Érsekújváron születtem, egy ideig ott laktunk, aztán nagy züllésnek indultam. Cigiztem, lógtam az iskolából, egy link alak voltam” – vallja meg Robi. 

A szülei úgy döntöttek, hogy elköltöznek falura, hátha ott jobbra fordulnak a dolgok. Jobb is lett minden, kipróbált sok sportágat, végül egyszer elkeveredett egy húsvéti grundbirkózó kupára, amit megnyert. A verseny után mondták neki a naszvadi klubnál, hogy szükség van rá, így maradt. „Egy fél évig jártam, aztán abbahagytam. Megint elkezdtem, megint abbahagytam. Egy idő után azonban a sok támogatás hatására elkezdtem egyre komolyabban gondolni.” 

A sok munka meghozta a gyümölcsét: Érsek Robi a kis felvidéki község birkózó klubjában rohamos fejlődésnek indult. Meg is nyerte a szlovák bajnokságot, válogatott lehetett volna, de a szlovák edzők ezt hevesen ellenezték. „Amikor odakerültem, minden szlovák edző azt mondta, hogy dagadt vagyok és sose lesz belőlem birkózó. Azt mondták, sose visznek ki világversenyre. Az akkori edzőm, »Lepke« ezért elintézte, hogy elkerüljek Magyarországra, Dorogra. Kezdetben nem akartam idejönni, mivel tudtam, hogy borzasztóan kemény edzések mennek itt. Végül beleegyeztem és fél évre rá magyar válogatott birkózó lettem.” Megkérdeztük Robit, hogy azóta találkozott-e világversenyen szlovák birkózóval, mire ő így felelt: „még nem, de valószínűleg megenném”.

Puksa Ferenc, a Dorogi Nehézatlétikai Club elnöke

Célorientált, szervezett, családias

Minden dorogi birkózó a reggeli erősítő edzés után elmegy a maga iskolájába. Robi is így tesz, és amíg ő a Zsigmondy Vilmos Gimnázium padjait koptatja, mi felkeressük a DNC elnökét, a többszörös magyar bajnok birkózót, Puksa Ferencet.

A Mandinernek elmondja, hogy a dorogi birkózás történetében több aranykorról beszélhetünk, amelyek mindig összefonódtak elhivatott, fanatikus edzők neveivel, akik képesek voltak elhitetni a terembe letévedő gyerekekkel, hogy bajnokokká válhatnak. „A mostani aranykort 24 karátos jelzővel illetném” – mondja Puksa. A birkózó sportban eredményesen működő dorogi modellnek köszönhetően a klub évről évre dobogós helyen végez az országos rangsorban. A Lévai Zoltán, Bacsa Péter és Puksa Ferenc által kidolgozott modell motorja a vezetőedző, Lévai Zoltán. Az elképzelés azonban Puksa szerint nem működne a kiterjedt támogatói hálózat (önkormányzat, pedagógusok, iskola igazgatók, szülők) segítsége nélkül.

A Dorogi Nehézatlétikai Club egy birkózó nagycentrum: a központ mellett, számos környező településen vannak kihelyezett szakosztályok. A legtehetségesebb gyerekek a központi edzésekre járnak be, ahol rengeteg edzőpartnerrel találkozhatnak. Puksa Ferenc elnöki célja, hogy tíz éven belül a dorogi birkózók olimpiai érmekkel öregbítsék a város hírnevét. „A dorogi önkormányzattal kiváló kapcsolatot ápolunk: városunk jelentős összeggel járult hozzá a jövőre megépülő küzdősport csarnokunk kivitelezéséhez.” 

A birkózó utánpótlásban több mint 400 gyerek sportol

A dorogi birkózó társadalom célorientáltnak, szervezettnek és családiasnak tartja magát. Az elnök szerint a múltbéli és a jelenlegi sikereknek, valamint az egykor eredményes birkózók civil életben mutatott helytállásának köszönhetik a népszerűségüket. „Az én korosztályom eredményes dorogi versenyzői közgazdászként, pedagógusként, jogászként és helyi vállalkozóként is példamutatóan megállják a helyüket az életben. Engem is a birkózás formált olyan emberré amilyen vagyok. A birkózásban elért sikereimnek és sportvezetői munkámnak köszönhetem, hogy megbecsült tagja vagyok a helyi közösségnek. Ezekért hálát érzek szeretett sportágam iránt. Mindazt a jót amit a birkózástól kaptam sportvezetőként végzett munkámmal próbálom viszonozni” – mondja Puksa.

„Egy átlagos személyiség nem képes megmaradni a birkózás adrenalin fürdőjében”

Közismert, hogy a birkózók között szép számmal vannak színes egyéniségek. Puksa Ferenc szerint egy átlagos személyiséggel rendelkező személy nem is képes megmaradni a birkózás kitartást, monotonitást és az átlagosnál erősebb önbizalmat követelő „adrenalinfürdőjében”.

Az egyik leghihetetlenebb figura a dorogi birkózásban Puksa Ferenc nevelőedzője volt, Argyelán József. Józsi bácsi legendás volt arról, hogy minden mérkőzésen hangosan, cifrán felépített káromkodásokkal fűszerezve szurkolt valakinek, függetlenül attól, hogy dorogi versenyző volt-e a szőnyegen vagy sem. „Volt, hogy egy rúd kolbásszal ült be az edzői székbe, és azt falatozta az iránymutatás közben.”

Egy igazi birkózót magabiztosság, fizikai és szellemi terhelhetőség, sportszerűség és küzdeni tudás jellemez. Ezek a tulajdonságok az elnök szerint mind-mind megvannak Érsek Robiban is. „Robi egy kimagaslóan tehetséges, a birkózásra szeretettel és alázattal tekintő fiatalember. Felvidékről, Naszvadról került hozzánk. Első nevelő edzője, Gál János (Lepke Jani) irányította hozzánk, aki felfedezte Robiban a csiszolatlan gyémántot. Ezzel a mondattal engedte el kezei közül: »csináljatok belőle világbajnokot«.”

A birkózás az átlagosnál erősebb önbizalmat követel

„Egy férfinak csak a lelke fájhat”

Dorogon mindent behálózott a birkózás. Mialatt Robi még mindig az iskolában tanul, felkeressük gimnáziumi osztályfőnökét, hogy Robiról kérdezzük.

Kiderül, hogy osztályfőnöke, Kismóni János is birkózó. Többszörös magyar bajnok, felnőtt világbajnoki ezüstérmes sportoló. A pedagógus elmondja: Robi egy csendes, szerény egyéniség. „Szerintem tartanak is tőle kicsit az osztálytársai. Tisztelik, de soha nem él vissza ezzel. Testnevelés órákon természetesen szokott lenni küzdősport is, ilyenkor inkább a többieknek kell küzdeniük Robi ellen.”

Kismóni János szerint már születésünknél eldől, kiből lehet és kiből nem lesz soha nagy bajnok. „Akiből lehet, annak nagyon sokat kell azért tennie, hogy az eredmény ki is jöjjön. Én láttam Robit tavaly a kadet EB-n a bronzéremért birkózni. Akik láttuk azt a meccset, mind hasonlóan gondolkozunk róla: Érsek Robiban benne vannak a genetikai kódok.”

Robival iskola után, a délutáni edzésen találkozunk újra. A dorogi birkózó kultúrában nagyra tartják a hagyományokat, nagyon fontos az idősebbek tisztelete és kiemelt helyen kezelik a birkózó társadalmuk gyökereit. A terembe belépve egy emléktábla fogad bennünket, azon egy idézettel: „Egy férfinak csak a lelke fájhat” - Argyelán József. 

„A születésünknél eldől, kiből lesz nagy bajnok”

„Meg fogom nyerni az olimpiát!”

Érsek Robi a Mandinernek arról beszél: sokat jár edzőtáborokba, ahol a jelenlegi felnőtt magyar válogatott kiválóságaival is lehetősége nyílik megküzdeni. Rendszeresen jár a korosztályos válogatott edzéseire is, de még azok az edzések se olyan kegyetlenek, mint a dorogi edzések. „Nincs keményebb edzés a doroginál. Minden egyes nap meghalok a szőnyegen. Minden buliról, csajozásról le kellett mondanom, ahhoz, hogy dobogóra állhassak világversenyen. Csak az edzés van, de otthon érzem magam benne. Nagyon szeretek itt lenni Magyarországon, Dorogon.”

Robi a birkózás öröméért jár le nap, mint nap edzésre. „Lefekvés előtt, az ágyban mindig azon gondolkozom, hogy másnap milyen fogást szeretnék csinálni. Reggel felkelek, elmegyek edzésre és megcsinálom. Ilyenkor nagyon boldog vagyok. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék a birkózásra. Sokszor ezért nem figyelek suliban sem.”

Egyik kedvenc fogása a szaltó. Azt mondta, szívesen meg is mutatja valakin. Robin kívül a teremben azonban csak a Mandiner újságírója és fotósa tartózkodott. Rövid hezitálás és kisebb fotós-újságíró vita után eldöntöttük: az olvasókért bármit!

Mandiner-újságíró így még egészen biztosan nem repült

Robi jövőképében kizárólag a birkózás kap helyet. A nap végén megkérdeztük tőle, mi a végső célja a birkózással, van-e valamilyen más elképzelése az életében. „Nincs B-tervem. 2024-ben meg fogom nyerni az olimpiát. Remélhetőleg Budapesten.”

***

Fotók: Földházi Árpád.