A nagy piramisjáték

„Kíváncsian várom, készül-e film Tarsoly Csaba Quaestor-vezér életútjáról, elvégre »megérdemelné«: a gyanú szerint jóval több pénzt síbolt ki a kisbefektetőktől, mint Jordan Belfort, a Wall Street farkasa. A Quaestor-csoport a GDP fél százalékának megfelelő, 150 milliárd forintnyi fiktív kötvényt bocsátott ki, amellyel a veszteséges tevékenységek okozta lyukakat próbálta betömködni, míg végül tavaly március 9-én bedőlt minden idők legnagyobb hazai piramisjátéka.

Tarsoly Csaba ugyan 753-rendbeli törvénysértésért felelhet a büntetőperben, de az eltelt egy év nyomozása sem volt elég arra, hogy megtudjuk, hol a pénz, és a quaestoros vádlottakon kívül kik lehetnek az érintettek. Mindenesetre a legvitatottabb szerep az államé. Nem kis felzúdulást keltett, amikor kiderült, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium háttérintézménye, a Magyar Nemzeti Kereskedőház 3,8 milliárd forintot tartott a Quaestornál állampapírban. Ráadásul – mint a mesében – tényleg az utolsó pillanatban sikerült kivennie a pénzét a bebukó cégből, ellentétben több tízezer, mit sem sejtő kisbefektetővel. Nem is tudni, mi a zavaróbb: az, hogy az állam közpénzt parkoltatott egy kockázatos brókercégnél (lényegében beszállt egy piramisjátékba), vagy az, hogy jól informáltan beelőzte állampolgárait. Az Orbán-kormány ugyan próbálta szocialista brókerbotránynak beállítani az egészet, de a Quaestor esetében nem lehetett tagadni, hogy a szálak Szijjártó Péter minisztériumához vezettek. (...)

A Quaestor-ügy végső tanulsága még várat magára, de egy dolog kiderült: a magyar kézben lévő bank- és pénzügyi rendszer sem jelent garanciát semmire, ha a tulajdonosok csalók vagy kóklerek.”