Nem azért alapítottam egy akadémiát, hogy abból jobban megéljek. Az igazat megvallva, azt sem tudtam az elején, hogy ezzel egyáltalán lehet-e boldogulni. Kellett is hozzá két év, mire kiderült, hogy igen. Másfelől sok tényező játszott közre abban, hogy otthagyjam az egészségügyet a rúdtáncért és rúdsport akadémiát alapítsak.
Mégis mi volt az a pont, amikor azt mondtad, hogy elég? Mit gondolsz az egészségügyről?
Ez nagyon hosszú folyamat volt. Elvégeztem az orvosi egyetemet, a szociális érzékenység vezérelt, az embereket emberként akartam kezelni és szerettem volna segíteni rajtuk. Azt gondoltam, hogy a diploma után azt tudom csinálni, amiért az orvosira mentem. Aztán persze kiderült, hogy nem.
Mi történt?
Alapvetően semmi problémám nem volt sem a kórházzal, sem a kollégákkal. A rendszerrel volt gondom. Egy traumatológia alapból nagyon stresszes, és erre a kikerülhetetlen stresszre még rátett egy lapáttal a szervezetlenség és a magyar egészségügy állapota. Ebbe sokan belefásulnak, mégis így, fásultan és fáradtan, állandó stresszben élik le az életüket. Nem akartam, hogy az életem végén erre nézzek majd vissza.