Tovább gyűrűzik az emailbotrány: a Gawker tárta fel, hogy Hillary Clinton jelenlegi demokrata elnökjelölt-aspiráns egykori külügyminisztériumi sajtófőnöke hogyan kezelte a sajtót. Egy esetben például úgy küldött át előre egy Clinton-beszédet egy újságírónak, hogy megszabta, milyen jelzők legyenek a cikkben.
Közismert tény, hogy Hillary Clinton demokrata elnökjelölt-aspiráns külügyminiszterként az állam által biztosított biztonságos szerver helyett magán-emailcímet használt levelezéséhez. Nem csak Clinton tett így: akkori sajtófőnöke, Philippe Reines szintén így kommunikált például az újságírókkal. A levelezésből a Gawker válogatott, miután közérdekű adatigényléssel megszerezte azokat – írja az Index.
Az egyik levélváltás például arra mutat rá, hogyan próbálta Reines befolyásolni Clinton képét a médiában különböző alkukon keresztül. A sajtófőnöknek Marc Ambinder, a The Atlantic újságírója írt még 2009-ben, Clinton első fontos, külügyminiszterként elmondott beszéde előtt, hogy elkérje a beszéd szövegét. Reines jelezte, hogy három feltétellel küldi át az anyagot: egyrészt azt kérte Ambindertől, hogy a cikkben legyen benne az „erőteljes” szó; másrészt hogy az újságíró a maga ügyes módján térjen ki arra, hogy hogy a Council on Foreign Relations ülésrendje szerint a küldöttek előtte ülnek, és ez biztos jelent valamit. Harmadrészt azt kérte, hogy az újságíró ne írja le, hogy „megzsarolták”.
Ennek megfelelően Ambinder cikkének első bekezdésében szerepel a kért erőteljes (muscular) szó, majd utalást tesz az ülésrendre is. Érdekes módon a Politico tudósításában is pontosan ezek az elemek szerepelnek, a cikket jegyző fehér házi tudósító, Mike Allen pedig például azt is megengedte Reines-nek, hogy név nélkül írjon a Politico hírlevelébe. Allen emellett Hillary Clinton lányával, Chelsea Clintonnal akart exkluzív interjút készíteni, ezért pedig előre egyeztette kérdéseit a stábbal, valamint megígérte: pozitív hangvételben ír róla.
Az Atlantic szerint ez az eljárás nem jellemző a lapjuknál, sőt, ellentmond a szakmai elvárásoknak. Ambinder pedig elmondta: nem ez volt a jellemző munkamódszerére, akkor is, később is kellemetlenül érezte magát, illetve később ezért ment el az Atlantictől. Hangsúlyozta azonban, hogy nem az Atlantic kényszerítette erre, csak a maga döntése alapján cselekedett.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Több országban is megpróbált beavatkozni a választásokba Brüsszel úgy, hogy az EU-s elitnek nem tetsző jobboldali politikai tartalmakat igyekezett cenzúráztatni a közösségi platformokkal. Cenzúra felülről, a jobboldaliak démonizálása. Erről szól az amerikai kongresszus februári jelentése. Mutatjuk.
Tíz éve igyekszik felépíteni a cenzúra intézményrendszerét Brüsszel az amerikai kongresszus igazságügyi bizottságának jelentése szerint. A cenzúra elsősorban a jobboldali vélemények ellen irányul, démonizálva azokat. Erre elég konkrét bizonyítékok gyűltek össze. Mutatjuk.
Tudatos várakozás előzte meg a következő lépést.
Amikor a Jobbszél indult, a köztársasági elnök Mádl Ferenc, a parlamenti elnök Áder János, a budapesti főpolgármester Demszky Gábor, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya Bicskei Bertalan volt (a focibajnokság címvédője a Dunaújváros), a miniszterelnök pedig Orbán Viktor.
Át kellene gondolni a választójog, a cselekvőképesség és belátási képesség szabályait.
Hogyan szabályozza, cenzúrázza a médiát az EU úgy, hogy tagállamoktól von el jogköröket és liberális NGO-kra bízza a közösségi platformok ellenőrzését? Béky Zoltán médiajogász a legújabb kötete kapcsán kérdeztük az uniós cenzúráról. Interjúnk.
Az ukrán külügyi szóvivőnek már gyanúsítottja is van.
Az már biztos, hogy a keresett személyt őrizetbe veszik, a kérdés csak az, hogy a nyomozás néhány napig vagy hónapokig tart-e.
