Ezzel kapcsolatban a védő azt hangsúlyozta: a hatályos szabályozás összeegyeztethetetlen a jogállami büntetőjoggal, sérti a normavilágosság követelményét és indokolatlanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Úgy vélte, ha ebben védencét elmarasztalnák, az sértené az európai emberi jogi egyezmény két cikkét is. Példaként említette, hogy a strasbourgi bíróság a kommunista jelképek használatával kapcsolatban elfogadja, hogy egy olyan szimbólum használata, amely a rezsimek uralma alatt mindenütt jelen volt, kellemetlen érzéseket kelt a volt áldozatokban és hozzátartozóikban, de önmagukban ezek nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának határait.
Az ügyészség lőszerrel visszaéléssel is vádolja az egykori kommunista pártvezetőt, mert a nyomozás során a lakásán tizenegy töltényt találtak. Védője szerint azonban mivel kétséget kizáróan nem bizonyított ezzel összefüggésben Biszku Béla bűnös szándéka, ebben az esetben is a felmentésének van helye.
Az ügyvéd perbeszédét azzal zárta: „hiába üldözik az állam különböző szervei és tisztségviselői Biszku Bélát, az ő személyén keresztül nem tudnak erkölcsi ítéletet mondani az önkényuralmi rendszer felett, csupán revansot tudnak venni az önkényuralmi rendszer módszereit alkalmazva”.
December 17-én várható ítélet
Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. A vádirat szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, amely sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül a vádirat tartalmazza a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, amelyek során karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek.