„Emberek, ez az első ilyen megpróbáltatás, és ezután még komolyabbak, még nagyobbak jönnek, mert a világ meglódult. A népvándorlás sem örömmenet volt annak idején. Az emberiségnek a története során mindig voltak ilyen konfliktusai. És minden állam megpróbálta a belső politikai érdekeit érvényre juttatni egy-egy válsághelyzetben. Most is ez történik. Volt egy kis nyugalom 20-30 évig, és most megint nincs.
Mire gondol, amikor a még durvább helyzetekre számít?
Arra, hogy az ember beleéli magát néhány év alatt, hogy nincs háború, lehet utazni. A politika néha rosszul csinál valamit vagy jól, amiről lehet vitatkozni, és remekül elvagyunk. Aztán jön egy válságos helyzet, olyan, amiről a klímával foglalkozók évek óta beszélnek. És mindenki tehetetlen. Ez a mostani válság ugyan nem a klíma miatt történt, de az majd sokkal súlyosabb lesz. Erre senki nem figyel oda. Senki nem tisztázza, hogy mit kell majd akkor tenni. Az is látszik, hogy Európában a multikulturális társadalmak koncepciója nem sikeres. Nem törődtek az integrációval, etnikai gettók alakultak ki, és csodálkoznak, ha a harmadik generáció tagjaiból lesznek a terroristák. Ott van Németország a maga kétmillió törökével, és nem boldog tőle. Most is hamar rá fog jönni, hogy problémát jelent az a sok százezer ember, akit esetleg befogad. A menekültek ugyanis majd egy-egy helyre fognak tömörülni, és kialakítják a maguk elkülönült társadalmát. Ez nem felétlenül gond az első 10-20 évben, de esetleg a második vagy harmadik generáció már azt mondja, hogy ő itt született, és a szülei is itt születtek, így neki olyan jogai vannak, amik abban a kultúrában esetleg nem elfogadottak. Ha pedig ezeket a jogokat nem kapja meg, akkor betöri a kirakatokat.”