Magyar Idők

„A magyar sajtótörténet igen gazdag múltú, de mégiscsak a napilapok jelentik benne a fősodort. Nem véletlen, hogy napjainkig temérdek címet ismerünk e műfajban. A nyomtatott napilap egyelőre a digitális világban is megőrizte funkcióját. Ahogy az Úr az időt részekre tagolta, a teremtést is hat nap alatt vitte végbe, a hetediken pedig megpihent. Ezt a ritmust követi a napilap is. A percre kész online világgal szemben – aminek természetesen azért mi is részesei leszünk – a naprakész újságban még létezik az emberi alkotómunka és az európai kultúra periodikus lüktetése: a lapzárta, a megismerés és a megértés időszaka, majd az újabb nekirugaszkodás a következő lapzártáig. Nem kell folyamatosan beszélni; ám szeretnénk, hogy amikor szólunk, annak súlya legyen.

A Magyar Idők név eleinte talán szokatlan lesz, de először minden új elnevezés az. Konzervatív, hazafias, de európai szellemben kívánjuk az újságot szerkeszteni, miként a magyar szellem is Európa sajátos, de organikus és eltagadhatatlan része, s hiszünk benne, hogy ez az új idő – hétköznapibb nevén: a XXI. század – egyben magyar idő is lesz. Magyarként vagyunk európaiak, a magyar szellemi honvédelem mellé pedig e rohamléptekkel változó világban fel kell zárkóznia az európai szellemiség megóvásának is. Ma sincs ennél időszerűbb program: küzdeni azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon; tágabb hazánk, Európa pedig Európa legyen.

Lapunk tehát már születésekor nagy elődök gazdag szellemi tradícióit tudhatja maga mögött, amelyeket vállalunk, s egyben korunk kihívásai szerint gyarapítani is szeretnénk őket. Támogatunk minden politikai, gazdasági és kulturális erőt, amely osztozik az országmentő és országépítő célokban; s következetesen bírálni fogjuk azokat, akik ezzel ellentétes érdekeket képviselnek. Ezen elvek alapján lapunk a jelenlegi politikai körülmények között kormánypárti lesz. Bízunk benne, hogy szerzőink, szerkesztőink rászolgálnak az olvasók bizalmára, s hiteles krónikáját tudjuk adni számukra múltnak, jelennek, s reményét a közös jövendőnek. Utóbbit úgy is megfogalmazhatnánk: hisszük, hogy magyar idők jönnek.”