És csak múlik, múlik...

„Hiába volt a történészek és társadalomtudósok sürgetése, figyelmeztetése, hogy a múlt eme kínos szeletének széles körű feldolgozása a sikeres rendszerváltás és a demokratikus közszellem megszilárdulásának egyik kulcseleme, a volt titkosszolgálatok és a hozzájuk bekötött vagy általuk az orruknál vezetett politikusok sikerrel hitették el a magyar társadalommal, hogy a szennyes kiteregetése lényegtelen, nincs tétje és veszélyes játék. Természetesen nincs olyan mérőeszköz, amellyel pontosan kimutatható lenne, hogy ez a főképp szocialista és jobboldali politikusok, kormányok, közéleti, média- és kulturális tótumfaktumok által generált, szívós propagandával és az ügy masszív szabotálásával létrehozott össztársadalmi közöny milyen mértékben járult hozzá a harmadik köztársaság bukásához. De gyanítható, hogy ez a hozzájárulás sokrétű volt és jelentős.

Mindenesetre szomorú tény, hogy a magyar politikai közösség különösebb skrupulusok nélkül választott be a helyi és az országos hatalomba titkosszolgálati múltú politikusokat. És olvassa, hallgatja ma is olykor orákulumként egykori téglák és szt-tisztek (azaz szigorúan titkos, polgári foglalkozással álcázott hivatásos állambiztonsági tisztek) hangzatos és hagymázas eszmefuttatásait a magyar és a világhelyzetről, az Echo TV-től az ATV-ig. És jár áhítatosan beépített főpapok által celebrált misékre, istentiszteletekre. És így tovább. Az ügynökbotrányok meg sem legyintették a politikai és kulturális elit érintett köreit, a ködösítés és maszatolás teljes sikerrel járt.”