Nem csak Kollár Kinga örülne, ha rosszabbul élnének az emberek

Georgia volt elnöke saját országa ellen kért kemény gazdasági szankciókat az Európai Uniótól.

Új módszertan szerint számolta ki az infokommunikációs szektor gazdasági súlyát az IVSZ. Az eredmény: az informatikai ágazat adja a magyar hozzáadott érték minden ötödik forintját.
Vajon mekkora a részt vállal az informatikai szektor a hazai gazdaságból? Milyen mértékű részesedése a GDP-ből, az exportból, hány embernek ad munkát? A kérdésre vannak hagyományos módszerek, amelyekkel ezek az adatok kiszámíthatók, ám könnyen belátható, hogy a digitális eszközök annyira átszövik mindannyiunk életét, hogyhogy az eddig megszokott számítás a valóságosnál jóval kisebb számokat eredményezhet.
Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-vel közösen nemrég tett közzé egy tanulmányt, amely új, reálisabb alapokra helyezi az informatika nemzetgazdasági súlyát becslő régi számítási módszereket - így pontosabbak lesznek az eredmények, állítják bevezetőjükben.
Informatikai iparág: jóval az uniós átlag fölött
Az összehasonlíthatóság érdekében a kutatók a hagyományos számítási módszereket is lefuttatták, amelyek a termékek és szolgáltatások TEÁOR besorolása alapján osztályozzák az őket előállító vállalatokat. Ezek szerint Magyarország – kinek meglepő, kinek nem meglepő módon – az Európai Unió élmezőnyébe tartozik két fontos mutatóban is. Az informatikai ágazat részesedése az Unió teljes gazdasági teljesítményéből 5,4 százalék, míg hazánk esetében ez a részesedés 7,2 százalék, a foglalkoztatást tekintve pedig a dolgozók 11,5 százaléka helyezkedik el informatikai cégnél (ez 310 ezer embert jelent), az Unió 3,5 százalékával szemben.
A teljes magyar áruexport 9,6 százaléka volt köthető 2013-ban az informatikai iparhoz (ez 2200 milliárd forint bevételt jelentett) - ezzel az ágazat az autógyártás után a második helyezést éri el a toplistán; az exportra irányuló szolgáltatások között pedig szintén erős pozíciót fog, 7,9 százalékos részesedéssel. A nemzetgazdasági beruházásokból ezzel szemben jóval szerényebben részesedett az informatika: 2008 és 2013 között az összes beruházás és kutatás-fejlesztési hozzájárulásnak mindössze 3,8 százaléka érkezett erre a területre. (A tanulmány megjegyzi, hogy az alacsony adat egyik okozója lehetett a közben bevezetett távközlési adó.)
Az új, immár pontosabb mérési eljárás több olyan paramétert is figyelembe vesz, amelyek fölött eddig elsiklott a statisztika: például az informatika alkalmazásának közvetett gazdasági hatásait is számszerűsíti, valamint az úgynevezett fogyasztói többletet is megjeleníti, ami annyit jelent, hogy becslést tesz arra, hogy egy digitális termék vagy szolgáltatás a fogyasztók életében milyen minőségi változást hozhat.
A hozzáadott érték egyötöde
Ezeken felül figyelembe veszi a multiplikátorhatást is, vagyis ha egy informatikai terméket vagy szolgáltatást a későbbiekben más termékek előállításához is felhasználnak, akkor nyilvánvalóan valamilyen mértékben annak a másik terméknek az értéke is tartalmaz digitális komponenst.
Mindezek ellenére a kutatók leszögezik, hogy az újonnan nyert adatok is inkább alulbecslik az informatikai ágazat tényleges gazdasági jelentőségét, de jobban közelítik a valóságot, mint a korábbiak.
Lássuk tehát az új eredményeket: az utolsó hat év eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy a hazai digitális gazdaság részesedése a teljes nemzetgazdasági bruttó hozzáadott értékből (GVA) mintegy 18,6-20,1 százalék, ami igen magas érték, ezzel az informatika az ország legfontosabb gazdasági ágazata. A foglalkoztatottságból való részesedése pedig valahol a 13,6 és a 15,5 százalék között mozog, ami azt jelenti, hogy körülbelül 400 ezer embernek ad munkát, amivel a kiskereskedelem után a második legnagyobb munkaadó.