Az összehasonlíthatóság érdekében a kutatók a hagyományos számítási módszereket is lefuttatták, amelyek a termékek és szolgáltatások TEÁOR besorolása alapján osztályozzák az őket előállító vállalatokat. Ezek szerint Magyarország – kinek meglepő, kinek nem meglepő módon – az Európai Unió élmezőnyébe tartozik két fontos mutatóban is. Az informatikai ágazat részesedése az Unió teljes gazdasági teljesítményéből 5,4 százalék, míg hazánk esetében ez a részesedés 7,2 százalék, a foglalkoztatást tekintve pedig a dolgozók 11,5 százaléka helyezkedik el informatikai cégnél (ez 310 ezer embert jelent), az Unió 3,5 százalékával szemben.
A teljes magyar áruexport 9,6 százaléka volt köthető 2013-ban az informatikai iparhoz (ez 2200 milliárd forint bevételt jelentett) - ezzel az ágazat az autógyártás után a második helyezést éri el a toplistán; az exportra irányuló szolgáltatások között pedig szintén erős pozíciót fog, 7,9 százalékos részesedéssel. A nemzetgazdasági beruházásokból ezzel szemben jóval szerényebben részesedett az informatika: 2008 és 2013 között az összes beruházás és kutatás-fejlesztési hozzájárulásnak mindössze 3,8 százaléka érkezett erre a területre. (A tanulmány megjegyzi, hogy az alacsony adat egyik okozója lehetett a közben bevezetett távközlési adó.)
Az új, immár pontosabb mérési eljárás több olyan paramétert is figyelembe vesz, amelyek fölött eddig elsiklott a statisztika: például az informatika alkalmazásának közvetett gazdasági hatásait is számszerűsíti, valamint az úgynevezett fogyasztói többletet is megjeleníti, ami annyit jelent, hogy becslést tesz arra, hogy egy digitális termék vagy szolgáltatás a fogyasztók életében milyen minőségi változást hozhat.