Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke az ágazatban dolgozók kritikus helyzetére hívta fel a figyelmet, és emlékeztetett arra, hiába mondták évekig, hogy baj van, a döntéshozók először nem hallották, aztán pedig nem hittek nekik.
Németh Gábor, a Magyar Otthonápolási és Hospice Egyesület elnöke úgy fogalmazott, ők a kórház kinyújtott karjai és nélkülözhetetlen hidat képeznek a kórház és az alapellátás között. Arról beszélt, az otthonápolók nem csak a béremelésekből maradtak ki, ahogy a többi szakdolgozó is, hanem még a fejlesztésekből is.
Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete elnöke az egészségügyet egy beteg emberhez hasonlítva azt mondta, ez a betegség eljutott abba a stádiumba, hogy ha akarnák, akkor sem tudják már titkolni a baját. Az arra illetékesek az elmúlt két évtizedben természetesen igyekeztek segíteni, a kapott kezelések azonban, csak a látható és kellemetlen tüneteket enyhítették, mondta. Kiemelte, nem csak az egészségügyiek bérhelyzetén kell javítani, de sürgősen béremelést kell kapniuk az egészségügy gazdasági műszaki területén dolgozóknak is. A jelenleginél jobban működő, reális értéken finanszírozott és magas szintű szolgáltatásokat nyújtani képes egészségügyi ellátórendszer kell, hangsúlyozta.