József Attilát olvasott fel a brit nagykövet-helyettes

Köszönöm a figyelmes és kedves gesztust:-)

Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják. - Curriculum vitae(részlet) http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/curric.htm • Fakó köntösben, hószín ménlován, Álomban, éjjel, itt jár Ősapám, Ruhája egyszerű, díszt nem visel, De nagy szemében őserő tüzel. Dús hosszú fürtje barna mint a föld, Vasmarka kérges, nagy tusákra tört, Süvegje mellett karvalyszárnya száll, Előtte messze száz vitéz halál. Rézarca, mint a gondos est, nyugodt, - Kacagni tán soha nem is tudott - Nyakán feszülnek holló-vérerek, Tömbmelle vulkán tengerek felett. Leszáll lovárul - tán Hadúr maga! - Bronzajka mozdul s nem hallik szava, Rám néz, szemembe, kezet fog velem, Bús apa bús fiával, csendesen. - Ősapám • Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, aki a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris és a szelid őz. - Csak az olvassa -József Attila- • A szemből, honnan minden ég kifolyt, bánat, keserüség befele szédül. Pókláb szalad péppé-vált teste nélkül és egyhelyben kaszál a széttiport. -Weöres Sándor- József Attila utolsó fényképére

Fakó köntösben, hószín ménlován, Álomban, éjjel, itt jár Ősapám, Ruhája egyszerű, díszt nem visel, De nagy szemében őserő tüzel. Dús hosszú fürtje barna mint a föld, Vasmarka kérges, nagy tusákra tört, Süvegje mellett karvalyszárnya száll, Előtte messze száz vitéz halál. Rézarca, mint a gondos est, nyugodt, - Kacagni tán soha nem is tudott - Nyakán feszülnek holló-vérerek, Tömbmelle vulkán tengerek felett. Leszáll lovárul - tán Hadúr maga! - Bronzajka mozdul s nem hallik szava, Rám néz, szemembe, kezet fog velem, Bús apa bús fiával, csendesen. - Ősapám • Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, aki a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris és a szelid őz. - Csak az olvassa -József Attila- • A szemből, honnan minden ég kifolyt, bánat, keserüség befele szédül. Pókláb szalad péppé-vált teste nélkül és egyhelyben kaszál a széttiport. -Weöres Sándor- József Attila utolsó fényképére

Köszönet és tisztelet a Hölgynek! :) Ilyen mikor valaki nem gúúúdfrend.