Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Legyünk őszinték: a magyar sajtóban a kommunikációs és médiatudományi diplomák értéke vetekszik az egykori Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem (Foxi-Maxi) papírjáéval.
„Ettől azonban ez még egy fontos szakma, a média egy fontos és jelentős gazdasági ágazat. Az állam megteheti, hogy nem járul hozzá az erre a hivatásra vágyók felsőfokú képzéséhez, de ha még önköltségesen sem hagyja, hogy a közszolgálati egyetemen kívül ezt a szakmát felsőfokon oktassák, azzal súlyos ítéletet mond magáról is.
Ahhoz, hogy a média be tudja tölteni a társadalmi és üzleti szerepét, nem kevesebb, alacsonyabb színvonalú és elismertségű képzésre van szükség, hanem éppenséggel többre. Nem több helyen és diákkal, mint amennyit a piac fel tud szívni, de éppenséggel az állam hathatós támogatásával. A sajtó ugyanis ma az elhivatottakon kívül kevesek számára vonzó karrierlehetőség, ha az elhelyezkedési, fizetési lehetőségeket nézi valaki, akkor nem érdemes éveket fektetni egy ilyen végzettséget adó diplomába.
A felsőfokú médiaoktatás sikertelensége még nem jelenti annak szükségtelenségét. A média üzlet, de nem csak az. Ahhoz, hogy a sajtó üzleti és társadalmi szerepét is képes legyen betölteni, nem médiaszakikra, hanem képzett, elhivatott, szakmájukra és tudásukra okkal büszke kollégákra van szükség. De értem én, hogy ez nem mindenkinek érdeke.”