Schmidt: Orbán miatt pánikolnak Washingtontól Berlinig

Bátorságpróba címmel értékelte a 2010-14-es Orbán-kormány munkáját a XXI. Század Intézet konferenciája a Terror Házában. A szervezet nem hagyott sok kétséget afelől, hogy miként vélekednek erről az időszakról, már a meghívóban is ez állt: „A második Orbán-kormány négy évét értékeljük: a mérleg pozitív.”

M. Kiss Sándor történész megnyitójában leszögezte, hogy a kormánynak hatalmas érdemei vannak. Mint mondta, ő elfogadja mások elfogultságát és arra kér mindenkit, hogy az övét is fogadják el. Hozzátette, egy korsó sör mellett el tudná mondani, mi nem tetszik neki, de szavaiból az is világossá vált, hogy ez nem az a rendezvény, ahol ezt kifejti. Szerinte nem mindegy ugyanis, hogy mi a célja a vitának.

Schmidt Mária szenvedélyes, hangvételében kissé kampánybeszédre emlékeztető előadásának legfőbb és számtalanszor ismételt állítása szerint Orbán Viktor bátor ember. Bátor, mert a diktatúra idején az ellen szervezkedett, mert később szakított a liberalizmussal, mert 35 évesen elvállalta a miniszterelnöki megbízatást a kisgazdákkal koalícióban, mert nyolc évig építkezett ellenzékben, mert a középréteg felemelése érdekében cselekszik, és mert nemzeti konzultációt, rezsicsökkentést és közmunkaprogramot hirdetett. Továbbá a miniszterelnök – ellentétben a nyugati „politikai menedzserekkel” – valódi politikus, akit stratégiai gondolkodás, alapos mérlegelés, döntés, cselekvés, kitartás, állhatatosság, józanság és megfontoltság jellemez, illetve, aki „gondolkodásra hív”, mondanivalója mindig tartalmas, „felvetései a valóság ismeretéből fakadnak”.

Schmidt úgy véli, „a liberális demokrácia válságtüneteket mutat”, és ez „pánikreakciókat” okoz. Szerinte ilyen reakció, hogy Obama és a nyugati sajtó felfigyelt Orbán illiberalizmussal kapcsolatos beszédére, melynek kijelentései aztán „pánikot váltottak ki Washingtonban, Berlinben és Brüsszelben”, pontosabban „a status quo fenntartásában érdekelt” személyek körében. Véleménye szerint ezek egyre elkeseredettebben küzdenek az orbáni intézkedések ellen, amelyek viszont – a sajtóhadjáratok nyomán nagyobb nyilvánosságot kapva – egyre népszerűbbek.

Schmidt Mária Orbán Viktort az egyik legbefolyásosabbként számon tartott politikusnak nevezte, aki számos európai vezetőre inspirálóan hatott, de ezt az európai kettős mérce próbálja elfedni. Angela Merkelt viszont az ortodox, megszorításokra kényszerítő politika megtestesítőjének, Junckert pedig a status quoban érdekelt, gyakorlott brüsszeli bürokratának tartja Schmidt, aki úgy gondolja: Clinton, Obama és a többiek félnek, hogy Orbán példája precedens lesz.

A történész talán a Simicska-botrányra (is) utalt, mikor Orbán Viktor bátor tettei közé sorolta, hogy szembefordult a „kül- és belföldi pozícióit féltő médiaelittel”, és egy „ellenelit” kiépítésébe kezdett, kitéve magát nemtelen támadásoknak. A bevándorlási kérdéssel kapcsolatban Schmidt Mária megjegyezte: Orbán tisztában van az európai etnikai helyzettel és bátran ki merte mondani, hogy nincs szükség gazdasági bevándorlókra. Szerinte a nyugat azért képtelen az integrációra, mert elvesztette saját nemzeti gyökereit, tradícióit. „A sors csak a bátrakkal kegyes” - zárta beszédét.

Megadja Gábor eszmetörténész két különböző nézőpontot vetett össze Platón barlanghasonlatának segítségével. A platóni hasonlat szerint a barlanglakók a dolgokat nem, csak azok falra vetődő torzult árnyképét ismerik (Megadja szerint ez a vélemény), és azt fogadják el valóságként, ellentétben azokkal, akik kimerészkednek a barlangból és látják a dolgok igazi formáját (filozófusok/értelmiségiek).

Megadja rámutatott: a barlanglakó nép a véleménye szerint él, a „barlangjából kiflangáló” értelmiségi viszont az alapján, amit az egyetlen igazságnak hisz, miközben a tömegek tanítómesterének képzeli magát, és erőszakkal próbálja kirángatni a barlangból annak lakóit. Ezért húzódik a széles tömegek és az értelmiség között engesztelhetetlen feszültség. Az értelmiség úgy gondolja, egyetlen igazság létezik, ezért zavarja a pluralizmus, a vélemények sokszínűsége, amely a tömegek, a nép és ezáltal a tömegpolitika sajátja. Hozzáteszi: természetesen a nép sem tévedhetetlen.

Magyarán a barlanglakók az átlagemberek és az őket képviselő politikusok, akik konfliktusban vannak a magát felsőbbrendűnek képzelő, a barlangból kijáró értelmiséggel. Megadja emlékeztetett arra a nézetre, miszerint a populizmus, amit az értelmiség szitokként használ, valójában dicséret.

A képletbe a mai viszonyok szereplőit is behelyettesítette: míg a baloldal „értelmiségiek nappalijába, szeánszokra járt tanácsokért”, bensőséges viszonyt kialakítva ezen réteggel, a jelenlegi kormányoldal az emberek hangjára, valódi problémáikra figyelt, tehát kvázi a barlanglakók pártja. Az értelmiségi politika kudarca volt a populista politika diadala, mikor 2010-ben azt üzenték a választók, inkább otthonosabbá kívánják tenni a barlangot, és nem kérnek az értelmiségiek „feng-shui-jából”.

A folytatásban Szánthó Miklós jogász az alkotmányozási folyamatról beszélt. Úgy vélekedett, az előző ciklusban nem volt alkotmányozási kényszer, mert az ország működhetett volna tovább a régi alkotmánnyal is, hiba lett volna azonban a lehetőséget elszalasztani. Meglátása szerint hiába tagadja meg az ellenzék az Alaptörvényt, ők is elfogadják és legitimálják azt, mikor maguk is alkalmazzák intézményeit. Az Alaptörvény azóta tapasztalható gyakori módosításainak kérdésére nem tért ki.

Szánthót Palotai Dániel, a Nemzeti Bank közgazdásza követte a szószéken, elismételve az oly sokszor hallott állításokat a kormány gazdaságpolitikájáról: a baloldali kormányok felelőtlen költségvetési politikája miatt a szakadék szélén jártunk, ezért az Orbán-kormány nehéz helyzetből indult, de a foglalkoztatás és az adórendszer átalakításával egyszerre teremtette meg a növekedést és a stabilitást.

Végül Békés Márton,a Terror Háza kutatási igazgatója kapott szót, aki ugyancsak a politikai status quo támadásra kész őrzőiről, a kormány bátorságáról, új szemléletmódjáról, konfliktusairól, illetve a néptől és a közérthetőségtől elzárkózó értelmiségről beszélt. A politikailag korrekt beszédmódról szólva Békés megemlítette, hogy az semlegesíteni próbálja a politikát, és száműzi a nyílt beszéd lehetőségét olyan kérdésekben, amelyek nyilvános megvitatása nélkül a szélsőségesek jutnak helyzetbe.

Schmidt Mária a hivatalos programot követően a Mandiner kérdésére elmondta, miben látja annak okát, hogy az általa egyértelműen sikeresnek és népszerűnek leírt kormány több mint félmillió szavazatot veszített 2014-re, és a közvélemény-kutatások szerint azóta még további százezreket: a történész szerint sok Fidesz-szimpatizáns azért maradt otthon a voksoláskor, mert biztosak volt a győzelemben, így nem látták fontosnak a részvételt. Másoknál az az attitűd érhető tetten, hogy az emberek szeretnek kritikusak lenni a hatalommal, de ameddig nem szavaznak ellenzéki pártokra, elfordulásuk a kormánytól nem valódi elutasítás.