A helyzetét tekintve „átlagos” régiók közé tartozó Dél-Alföld vegyes képet mutat: miközben anyagi helyzetében átlag alatti, a kulturális tőkét – vagyis iskolai végzettséget, nyelvtudást, stb. – tekintve az országos átlagnál jobb a helyzet. A régió sajátossága, hogy magas a mobilitási hajlandóság. Itt is kiemelkedik az a megye, amely nagyobb várossal rendelkezik, Csongrád helyzete ugyanis jobb a régiót alkotó többi megyénél. A Dél-Dunántúl régió esetében is látszódik, hogy ahol van „valami”, ott a fiataloknak is jobb: a Pécsen, illetve a Balaton környékén élő fiatalok helyzete ugyanis jobb, mint a régió más településén élőké. A régió jellemzője, hogy a fiatalok közül arányaiban sokan tanulnak, és kevesen dolgoznak. Így viszont sokkal több szabadidejük van.
Ezzel ellentétben a Közép-Dunántúl régióban élő fiatalok közül jóval többen dolgoznak, a munkanélküliség kevésbé sújtja őket. Nem véletlen hát, hogy a helyzetüket is jobbnak értékelik. A gyermekvállalás viszont az átlag alatt van a köreikben. A másik országos átlagnál jobb helyzetben lévő régió, a Nyugat-Dunántúl szintén hasonló képet mutat: anyagi helyzet tekintetében jobban állnak a fiatalok, kedvezőbb lehetőségek állnak rendelkezésükre, ugyanakkor kevesebb időt fordítanak társas életre, ami kihat a családalapításra is.
A „Harmadrészt” Magyar Ifjúság 2012 közel 350 oldalas kötetében a különböző régiók fejezeteit más-más szerzők, illetve szerzőpárosok írták. A könyvbemutatón többször elhangzott, hogy szigorú követelményeket támasztottak a szerzők irányában, hogy egységes legyen a kötet, illetve hogy a területi adatokat könnyen össze lehessen hasonlítani. Ugyanakkor a kötetbe belelapozva azt látjuk, hogy máshogy dolgozták fel, illetve csoportosították az adatokat, más táblázatokkal, illetve más diagramokkal dolgoztak a különböző szerzők. Így is meg lehet találni azokat az információkat, amikre az olvasó kíváncsi, csak némileg több bogarászást igényel, mintha egységes formátumot kaptak volna a könyv fejezetei.