Tévút az euroatlantiság alternatívájának keresése

„Mert bár lehet, hogy minimális belpolitikai előnyök származhatnak például az André Goodfriend, az Egyesült Államok nagykövetségi ügyvivőjének személye elleni harcos megnyilvánulásokból, azt nem árt elfelejteni, hogy Goodfriend hivatali szempontból maga Amerika. Vagy személyre átfordítva maga John Kerry vagy Barack Obama. Akikkel szemben persze szintén megvan a lehetősége bárkinek, hogy ilyen hangnemet üssön meg – de tényleg azt gondoljuk, hogy ez előrevivő, stratégiailag megfontolt lépés egy kis ország számára? Vagy egy bármilyen méretű, de magát hivatalosan euroatlanti beállítottságúnak mondó országnak? Nem hiszem.

Mindezek fényében pedig felmerül annak a valós esélye, hogy a jelenlegi magyar kormány nincs tisztában azzal, hogy az EU-nak nincs reális alternatívája Magyarországon. Vagy egy finomabb verzióban: nincsenek tisztában azzal, hogy egy adott szövetséghez tartozás valós elhivatottságot és így kötöttséget jelent a tagok számára. Pedig ezt az egyik alternatíva, Oroszország mutatja be a legvegytisztábban, ráadásul pont egy velünk szomszédos államban, Ukrajnában. Látható, hogy a putyini érdekérvényesítés esélyt sem ad az orosz érdekszférába tartozó államoknak, hogy azok új orientációról fantáziáljanak.

Brüsszel már ezért sem egyenlő a szovjet vagy a jelenkori Moszkvával: nem kérdéses, hogy ebből a klubból sikerülhet magunkat kiírni, ám egy másikban korántsem lennénk ilyen szabadok. Én személy szerint csak remélni tudom, hogy a jelenlegi kormányzatnak és külügyminisztériumnak sikerül végre egy reális képet festenie magának a körülöttünk lévő világról. Ahogy az elmúlt száz évben, ennek most is hatalmas tétje van.”