Zsarnokaink lettek az okostelefonok? Vita a technológiai jövőről

Békés Márton történész, a Jobbklikk szerkesztője nemrég jelentette meg Az utolsó felkelés című technológia-kritikus könyvét – ennek kapcsán vitázott Maróy Ákos szoftverfejlesztővel, Gerényi Gábor moderálása mellett. 

Gerényi a téma kapcsán nyitó felvetésként a saját okostelefonját hozta fel példának: az utóbbi években ő is elkezdett gondolkodni azon, hogy nem csak mi használjuk a technológiát, hanem az is minket, hiszen egyfajta pszichológiai függőséget okoz – mindamellett, hogy biztonságot ad és biztosítja az információkhoz való hozzáférést. Első kérdésként azt tette fel: lehet-e az okostelefon fordulópont a gépek forradalmában?

Békés Márton szerint igen, az okostelefon az úttörő, amely megfordítja a technológia fejlődését, „digitális invázióba vonja a tudatot”, amit már nem tudunk felfogni. Ráadásul azt is problémásnak tartja, hogy ezzel az eszközzel folyamatosan adatokat hagyunk magunk mögött: így leszünk „digitális cyberproletárok”, akik semmi mást nem csinálnak, csak termelik az adatokat. Úgy fogalmazott: az okostelefon elrabolja a képzeletünket, ő maga pedig minden olyan technológiát elutasít, amely az internet és az ember közötti kapcsolatokat megsokszorozza. Maróy Ákos viszont úgy látja, akinek van okostelefonja, az mérlegeli, hogy jó-e ez neki vagy sem. A „dzsinnt viszont nem lehet visszaküldeni a palackba”, nem lehet megfordítani a fejlődési folyamatot.

A beszélgetés egy pontján, amikor Gerényi telefonja már másodszor rezgett, jelezve, hogy üzenetet kapott, Békés Márton elvette azt az asztalról, és odaadta az egyik nézőnek, hogy őrizze meg a vita végéig. Békésnek egyébként saját bevallása szerint nincs okostelefonja, de tudja, hogy van egy technológiai kényszer, az új előbb-utóbb kiszorítja a régit. Ráadásul mint megjegyezte: ha a társadalomban az okostelefonok aránya elér egy kritikus szintet, annál inkább elvárás lesz a folyamatos online jelenlét, amit viszont ő nem szeretne. Helyette inkább annak örülne, ha minél több olyan oázis lenne a világban, ahol még offline lehet lenni.

Arra a moderátori kérdésre, hogy ha most kapna egy iPhone-t, félne-e használni, Békés azt válaszolta, hogy persze. „Kis zsarnok minden egyes okostelefon” – mondta. Ha lenne okostelefonja, akkor a GPS-en keresné az utat és nem vinne magával térképet, ami szerinte gáz. Mint ahogy az is, hogy már cikkek születnek arról, hogyan legyen offline az ember. Maróy szerint viszont ez utóbbiban semmi meglepő nincs, a gasztroújságokban is írnak fogyókúráról. Szerinte egyébként a legizgalmasabb téma, hogy szembeállítjuk a valódi létet az online léttel: biológiai lények vagyunk, a pénzkereset is offline zajlik – bár utóbbi már változik, és lassan eljutunk oda, hogy fordítva működnek majd a dolgok: online teremtjük meg a megélhetésünket és offline végezzük a kedvteléseinket.

Ezt követően a transzhumanizmus témája került elő: átváltozhatunk-e adatokká, és baj lenne-e, ha így történne? Békés szerint ezzel az emberi képességünket csökkentenénk: ezek a dolgok – mint a klónozás vagy az agyszkennelés – pedig egy „digitális Frankenstein” irányába mutatnak. Szerinte ha ez megvalósul, már nem arról fogunk vitatkozni, hogy a melegeknek milyen jogai legyenek, hanem arról, hogy adjunk-e szavazati jogot a beszkennelt memóriának vagy sem. „Ez az emberi mivoltunkat fogja széthasítani” – fogalmazott. Szerinte egyébként a bioinformatika sokkal fenyegetőbb, mint bármilyen kiborg. „El kellene gondolkozni azon, hol tart a technológiai fejlődés, ezzel párhuzamosan fejlődik-e ez erkölcsi, társadalmi felelősségtudatunk? Szükség van-e erre? Szerintem nem” – tette hozzá. Maróy itt pontosította Békést: a bioinformatika a géntérképek adataival foglalkozik; amire Békés gondolhatott, az a biokibernetika. Megjegyezte ugyanakkor: a technológia az egyén gyengeségével terjed, lásd például a nagymama pacemakerét, arra sem gondol senki félelmetesként. De persze lehet úgy is dönteni, hogy elutasítjuk, de akkor meghal a nagymama. Szerinte a technológiai fejlődésnek köszönhető, hogy amiben korábban meghaltunk volna, ma már nem halunk meg; és több élményhez is jutunk hozzá, ezáltal teljesebb életet élhetünk. Szerinte ez jó.

Innen adott volt az út az örök élet kérdéséig, amelynek eléréséhez soha nem járt ilyen közel a tudomány. Békés Márton megjegyezte: a nagymamamesékkel még rá is lehet hatni, áldjuk a mérnököket azért, hogy minél több nagymamát itt tarthatunk. Szerinte a különbség ott van, hogy a pacemaker egy automata, nem ébredt öntudatra, de az olyan felvetések, mint az élmények digitalizálása, az agy lefagyasztása, a test cserélgetése azt az ígéretet adja, hogy ami digitális, az nem hal meg. Maróy Ákos szerint a halál része a természetnek, az öröklét ígéretének kérdése pedig nem a XX. és a XXI. századhoz kötődik, hanem már nagyon régen foglalkoztatja az embert. Szerinte az örök élet elérése azért nem reális mindenki számára, mert az erőforrások viszont nem végtelenek. Majd a gazdasági erő fogja eldönteni, ki kapja meg. De így is mindig ott lesz, hogy valaki szétveri a gépet vagy hirtelen megnő a Föld átlaghőmérséklete, és máris vége, nem leszünk ott. A szűkös erőforrások jelentik majd az evolúciós folyamatot ebben a kérdésben.

Békés Márton szerint – a könyve is erről szól – a technológia végső határát a természet kegyetlenségében fogja megtalálni. Úgy véli, áthágtuk a természeti határokat, és a mesterséges memória emberi léptékkel mérve akár már holnapután tudatára ébredhet. Maróy Ákos viszont úgy látja: a természet nem egyenlő az emberrel. Így az sem katasztrófa, ha létrejön egy tudat, ami okosabb az embernél és elkezdi kijátszani azt. Ez lehet, hogy az embernek nem pálya, de akkor is csak egy markáns evolúciós változás lenne – mondta. Hozzátette: ugyanez igaz a klímaváltozásra is, ami az ember számára katasztrofális, de ettől még ugyanúgy lesz élet a Földön, vagyis csak az embereket féltjük. Békés szerint felrúgná a kialakult szimbiózist, ha az ember és természet mellett megjelenne harmadik félként a technoszféra, illetve a mesterséges intelligencia.

Maróy úgy látja: a majmok is lehetnének depressziósak az emberek miatt. Szerinte ha a tudatban látjuk az emberiség értelmét, és ha az önmagában is érték, akkor nem látja akkora problémának, hogy ez az érték nem egy emberi testben van. Békés szerint a tudatunk „digitális kolonizációja” folyik, emberi létünk leértékelődik. „Olyan technológia birtokába jutunk, ami felülírja a természethez meg a tudatunkhoz való viszonyt”.