Klaus: Határozottan nem vagyok euronaiv

 

Csehország – annak idején Csehszlovákia – nagyon jó startot vett a rendszerváltozáskor. Az első korszakban a Cseh Köztársaság volt a legsikeresebb átalakuló ország. De utána, attól tartok, lassan kezdtük elveszíteni a helyzetünket. Különösen a tavalyi parlamenti választások óta azt érezzük, egy másik rezsim korszakába érkeztünk, ami más, mint amit mi a kilencvenes években építettünk.

 

 

Működhetne, működhetne... De egy dolog kívánni valamit, és egy másik dolog a valóság érzékelése. Nagyon támogatom azt, hogy legyenek barátaink az európai vitákban. De amikor én felemeltem a kezemet és kritizálni kezdtem valamit, akkor mások nem csatlakoztak ehhez. Sajnálom, hogy ez nem történt meg az elmúlt huszonöt évben. Vannak szép beszédek a visegrádi együttműködésről, de a valóság, az egyes országok viselkedése mást mutat. Tudom, hogy ha megkérdezné Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország jelenlegi vezetőit, azt mondanák: Klausnak nincs igaza. De én biztos vagyok az igazamban, és ők tévednek. 

 

 

Hogy őszinte legyek, nem tudok tanácsot adni. Lettek volna tanácsaim novemberben, decemberben, januárban, talán februárban is; de most nincs kiút az ukrán válság pozitív módon történő rendezésére. Azok, akik elkezdték, akik kiprovokálták a válságot Ukrajnában, nekik kellene azt mondaniuk, hogy felelősnek érzik magukat a helyzetért. Attól tartok, a felelős emberek Nyugat-Európában és Amerikában vannak, ők akartak kiprovokálni egy válságot a Nyugat és Oroszország között. Ukrajna csak a szerencsétlen eszköze ennek a válságnak. Nem hiszem, hogy az ukrajnai Majdan egy őszinte, népi forradalom lenne. Nem vagyok Ukrajna szakértője, de azt tudom persze, hogy az ukrán embereknek sok oka van arra, hogy elégedetlenek legyenek a politikusaikkal: nem tudtak valódi átalakítást, rendszerváltást véghez vinni Ukrajnában a kommunizmus bukása után. Az ukrán emberek joggal kritizálják a politikusaikat. De a Majdan nem volt valódi felkelés. Azt nem Oroszországból provokálták ki. Úgy vélem, Oroszország nem örül annak, ami történik. Putyin valószínűleg jobban örült volna, ha a szocsi olimpia után néhány év csendes időszak következik. De nem ez történt. Úgy gondolom, az ukrán válságot nem Oroszország robbantotta ki. Az innen, a mi világrészünkről indult ki.

 

 

Attól tartok, a Polgári Demokraták akkor kezdték elveszíteni a pozícióikat, amikor én távoztam a köreikből. Az ODS ma nincs jó helyzetben. De a párt új elnöke, Petr Fiala professzor egy köztiszteletben álló politikatudós, a brnói Masaryk Egyetem kétszeres rektora. Ő egy kifinomult értelmiségi, aki tényleg jó író és szónok. A kérdés az, hogy sikeres lesz-e a személyes átalakulása az értelmiségi létből a politikai vezéri szerepbe. Azt kívánom neki, legyen képes erre. Ez eddig ugyanis még nem történt meg. 

 

 

Csehországban közismert, hogy az elmúlt két évben nem mentem el választani egyik voksoláson sem, legyen szó akár a parlamenti, az elnök- vagy az önkormányzati választásokról. De Fiala úr miatt lehet, hogy visszatérek a Polgári Demokratákhoz. 

 

 

Václav Havel és én a bársonyos forradalom óta küzdöttünk egymással Csehországban. Havel nagyon nem szerette a politikai pártokat, elitista volt, aki az elitek uralmát kívánta, nem a demokráciáét, a politikai pártokét. Évtizedeken keresztül harcoltunk egymással. Éveken keresztül a mi álláspontunk állt nyerésre, legalábbis Csehországban. De úgy tűnik, az utóbbi években elveszítettük a játszmát Csehországban és más kelet-európai országokban is. Magyarország esete viszont, Orbán Viktorral kicsit más, ahogy én látom. 

 

 

Erről nem lehet röviden beszélni, de néhány megjegyzés: nem vagyok euroszkeptikus. Sokan beszélnek eurooptimizmus és euroszkepticizmus szembenállásáról. De ez egy nonszensz. Inkább eurorealisták és euronaivok konfliktusáról van szó, és én határozottan nem vagyok euronaiv. Európában élek, ahogy a gyermekeim és unokáim is. Nem fogok Bolíviába vagy Madagaszkárra emigrálni. Európa sikerében és fejlődésében vagyok érdekelt. De attól tartok, a jelenlegi európai politikusok, a mostani EU intézményei mindent megtesznek a sikeresség ellen. Európa elveszíti pozícióit a világban, elveszíti a vele szemben tanúsított tiszteletet. Ez nem egy baleset, ez egy önmagunknak okozott sérülés. 

 

 

Nem. Van egy vízió, de egy az rossz vízió.

 

*