Bálint Natália: Rabszolgák lettünk a szülőföldön

Bálint NatáLia: Milliók vetnek véget (munkacím)

Látom a hazámat tönkremenni.
Honfitársaimat szétszéledni.
Látom, hogy mennyi a boldogtalan,
és én sem adhatom már önmagam.

A pénz lett az isten, a mindenható.
Az országunk földje már kifosztható.
Idegen emberek jönnek érte,
több ezer évünket tönkretéve.

És hagyja a korrupt, bűnös banda,
számukra ez is csak politika.
Nem érzik súlyát a veszteségnek,
s hogy mennyit ártanak a magyar népnek.

Elárulnak és tönkretesznek,
nem számít nekik, nem ők fizetnek!
A földünk, a vérünk, az egész népünk...
idegen érdekekért kell élnünk.

De én ott leszek boldog, hol nem hagytatok,
ott leszek szabad, hol lefogtatok,
ott leszek ismert, hol elnyomtatok,
és büszke leszek ott, mert magyar vagyok.

Elüldözhettek, visszajövök,
az emigráció sosem örök.
S ha eljön a nap majd, hogy visszatérek,
milliók vetnek majd ennek véget.

Rabszolgák lettünk a szülőföldön.
Nem szabadság ez már, régen börtön.
Megélni nem lehet tisztességgel,
a gerinc, a méltóság könnyen vész el.

Éjszaka riadunk álmainkból,
aki nem megy el, félelmében behódol.
És ha hontalanul a világot járod,
rájössz: megfogant a magyar átok.