Nyílt levél L. Simon Lászlónak

„Irtózatos nagy gáz van. Amiért a szakma is (tevékenyen), a kultúrpolitikai is (mulasztásosan) felelős, ez világos, csakhogy. A rossz pályáról letéríteni a könyvszakmát – ennek a felelőssége viszont most egyedül a tiéd. Mert van lehetőséged beavatkozni az egyetlen lehetséges ponton. És mert jelenleg senki másnak nincs rajtad kívül. (…)

Úgy működik az olvasáskultúra mögötti infrastruktúra, hogy a szerző megírja művét, a kiadó könyvet csinál belőle, amit odaad a kereskedőnek, aki a könyvet eladja az olvasónak. A magyar könyvészet régóta lappangó betegsége a bizományosi könyvterjesztés nevű legális rablás. A bizományosi terjesztés azt jelenti, hogy a kiadók a könyvek kereskedésbe adásakor nem, csak a fogyás ütemében, 60-180 napos ciklusokban elszámolva (amelyet újabb 90 napos számlázási ciklus is hosszabbít) kapják meg a könyvek ellenértékének átlagosan 47%-át (mert a fogyár átlagosan 53%-a eleve a kereskedőnél marad, árrésként). (…)

Információim szerint az Alexandra kifizetéseit egy ideje vagyonkezelő intézi, és szintén információim szerint egy ideje már a vagyonkezelő se fizet, késve sem a partnerek többségének. A boltok még nyitva vannak, a könyveket még eladják, de a bevételből már egyáltalán nem jut a kiadókhoz (rajtuk keresztül a nyomdákhoz, szerzőkhöz, újabb címek fejlesztésére, stb.). És itt van az irtózatosan nagy gáz. A közepes és nagyobb kiadóknak jelenleg (sok esetben) 30-50 millióval tartozik az Alexandra. A kevésbé tőkeerős kiadók már eljutottak arra a pontra, hogy nincs hová várniuk a bevételekre (szerintem különben nincs is mire; a már elszámolt, de ki nem fizetett, ráadásul ÁFA-teljesített bizonylatok ellenértékét, vagy azok nagyobb részét valószínűleg soha senki nem fogja kifizetni, az egész Alexandrában nincs annyi érték, hogy).

Már készülnek a teljes kiadói portfóliós 80-90%-os kiárusítási tervek a kiadóknál, szabadulni akarnak meglévő készleteiktől, mert a több tízmilliós lyukak nem konszolidálhatók. Az ilyen totális akcióztatás, amellett, hogy a még életképes piacot is szétveri, általában egy kiadó életének utolsó rúgása. Informálisan számos ilyen kiadóról tudok. Ha tényleg tömegével bedőlnek a kiadók, az a magyar könyvészet sokszínűségét, értékpluralitását néhány hónap alatt megfojtja, megszünteti. Miközben a megmaradtaknak még nehezebb helyzete lesz ebben a torz rendszerben (például azért, mert a megszűnő vállalkozások a piacra öntenek egy csomó felesleges munkaerőt is, ami a béreket még jobban lenyomja, a minőségi munkaerő meg végleg kivonul, mint a Bertlesmann; vagy például azért, mert ha az Alexandra által hagyott űrbe benyomuló Libri-Shopline csoport a mostaninál is jelentősen nagyobb részesedést és befolyást szerez a piacon, akkor ő új típusú, sok nézőpontból cinikusnak látszó üzletpolitikájuk egyszerűen felszámolja a hagyományos értelemben vett könyvszakmát).

És ne legyenek, nem Neked, de az olvasóknak ne legyenek illúzióik. Végül borzasztóan rosszul járnak. A könyves gazdaság diverzitásának jelentős csökkenése, a végkiárusítások elhalása után (a versenytársak hiány miatt) jóval drágább könyveket fog eredményezni.(…)

Nincs más rendszer az írott szó olvasóhoz juttatásához. Egyetlen könyvkereskedelem van, azt az egyet kell most, a bajban megmenteni. És konkrétan menteni kell, mert az ágazat, a torzulásai és a gazdasági törvényszerűségek következtében képtelen az önkorrekcióra. Bedarálja saját magát. Nem egyszer majd, hanem most történik ez, a napokban, hetekben. És Te, törvényhozóként, kellő nagyvonalúsággal, túlléphetsz az egész kudarcos csatározáson, és megajándékozhatod a könyvszakmát némi önvédő szabályozással.”