Persze az EU bénázott a Nabuccóval, Gyurcsány játszotta a Kállai-kettőst, az Unió pedig megorrolt rá emiatt. Egy Kállai-kettősnél a győztes fél fogja megbocsátani a kétkulacsos politikát, aki hoppon marad, az meg morog (az EU jelentős államai is különösebb szívbaj nélkül üzletelnek az oroszokkal, elég, ha csak a volt német miniszterelnök, Gazprom-Gerd esetére gondolunk, aki egyenesen „hibátlan demokratának” nevezte Putyint).
Gyurcsány mindezt azokban az időkben tette, amikor már túl voltunk Oroszország grúziai hadműveletein (ezt nevezte Orbán Viktor nyers erőpolitikának és birodalmi szemléletnek, ugye), és amikor Ukrajna nagy gázár-vitákba keveredett a Gazprommal, s azt számolgattuk, mekkora tartalékunk van, ha esetleg a ruszkik elzárják a csapot (ami aztán egy éven belül be is következett). 2009-ben Putyin felszólította az EU-t, hogy nyújtson segítséget Ukrajnának, tulajdonképpen fizesse ki Kijev gázszámláit. Ekkoriban a New York Times arról cikkezett, hogy Magyarország egyre jobban függ Moszkvától, Gyurcsány és Medvegyev pedig a kapcsolatok még szorosabbra fűzéséről beszélgetett. Gyurcsány már 2007-ben azt mondta Putyinnak Moszkvában, hogy Oroszország „nagyon fejlett demokrácia”. Ennek a találkozónak a kapcsán az orosz lapok imádták a miniszterelnököt, a nyugati sajtó viszont az EU közös energiapolitikájának elárulásával vádolta őt.
Gyurcsány Ferenc 2008-ban azt mondta: a Déli Áramlatról szóló magyar-orosz megállapodás ügyében a Fidesz régi keletű oroszellenességének ad hangot, közben pedig túljátssza az Amerika-barát szerepet, ezzel kompenzálva a 2001 szeptemberében a Fidesz és az Egyesült Államok között megroppant viszonyt. Miniszterelnökként Bajnai Gordon isarról beszélt a Déli Áramlat szerződéseinek aláírásakor, hogy a Gazprom-féle újabb gázvezeték az egyik reális és komoly lehetősége a magyar energiaellátás diverzifikálásának, ami körülbelül annyira meggyőző, mint hogy Paks orosz bővítése növelni fogja Magyarország energiafüggetlenségét.