Vona Gábor: Egy csalódott Fidesz-tag vagyok Orbán Viktor polgári köréből

Londoni látogatása alkalmából a Guardian Európa legsikeresebb fasisztájaként mutatta be önt. Növelte ez a Jobbik presztízsét az európai radikális pártok körében?

Jó kérdés. Nem tudom, nem érzem azt, hogy az ázsióm, vagy a Jobbik ázsiója a Guardian cikke kapcsán akár pozitív, akár negatív irányba változott volna.

Egyébként helytálló az értékelés? Ennyire erős a Jobbik?

Fasisztának neveztek, ami semmiképpen sem helyénvaló. Hogy ki a legerősebb párt? Én azt látom, hogy folyamatos az úgymond radikális, sokszor EU-szkeptikusnak, vagy bevándorlóellenesnek nevezett, különféle címkékkel ellátott nacionalista, populista pártok erősödése. Franciaországban is azt látjuk, hogy Marie Le Pen sikeresen erősíti meg a pártját, azt látjuk, hogy Ausztriában az FPÖ is erősödik, ott van Svájc, ott van Hollandia. A Jobbik is egy erős politikai szereplő ebben a családban, de nézőpont kérdése, hogy ki Európa legsikeresebb radikális vezetője. Itt inkább felhajtást akartak csapni az egész látogatás körül, és az én szerepemet talán túl is becsülték.

Akkor a Guardian jelzői inkább csak a pillanatnyi olvasottságnak szóltak, nem pedig megfontolt és jól kimért értékítéletet tükrözne?

Erősek vagyunk, az biztos, és az is, hogy a legerősebbek között tartanak minket számon. De itt ezek a szempontok is nagyban belejátszanak a dologba.

Kiket tekintenek a Jobbik szövetségeseinek Európában? Van jó néhány radikális párt, aki elutasítja az együttműködést Önökkel, mert azt mondja, hogy a Jobbik antiszemita. Ráadásul míg sok radikális párt erősen épít a bevándorlóellenességre – és különösen a muszlimokkal szembeni ellenszenvre –, addig a Jobbik mintha kifejezetten barátságosan viszonyulna az iszlám világhoz.

Nem mintha: kifejezetten barátságosan igyekszünk viszonyulni, mert úgy érezzük, hogy a keresztény Európának és a muszlim világnak igenis a békére és a párbeszédre kell törekednie. És hogy kik a szövetségeseink? Ez fontos kérdése, de azért nehéz megmondani, mert az iszlám és az európai jövő ügye igazi vízválasztó az úgynevezett radikális pártok táborában. Amíg a francia nemzeti párt, vagy az FPÖ az ott lévő bevándorlási problémák miatt egyfajta bevándorlásellenes politikai terepen mozog, addig hál`istennek Magyarországon ilyen jellegű probléma híján a Jobbikon nincs efféle nyomás.

Ez azt is jelenti, hogy amennyiben komoly iszlám migráció indulna meg Magyarország irányába...

… azt elutasítanánk. Nem azért, mert iszlám, hanem azért mert migráció. Tehát nem csak az iszlámot, hanem bármifajta, akár buddhista, akár hinduista, akár természetvallásokban hívő, akár kínai, bármilyen erőteljesebb migrációt. Minden kultúrának, minden nemzetnek a saját hazájában van elsősorban létjogosultsága, ott terjesztheti a saját kultúráját.

Ebből az is következik, hogy az itteni muszlim vagy kínai közösségekkel nincs intézményes kapcsolatuk? Hiszen azt gondolják, hogy nem is kellene itt lenniük.

Ez ebben a formában nem igaz. Az itt élőkkel, legyen szó akár arab, akár török, akár egyéb közösségekről, igyekszünk jó kapcsolatokat ápolni, amíg a jelenlétük azon a határon belül van, amit egy nemzetgazdaság vagy egy társadalom mindennapjai elbírnak.

És Magyarországon még ezen a határon belül van a bevándorlás mértéke?

Én úgy érzem, hogy még belül. Magyarországon szerintem a magyar-cigány konfliktus, nem pedig az egyéb nemzetek itteni jelenléte jár etnikai ellentéttel.

A jövőben sem számít ennek a megváltozására? Az utóbbi években jelentősen megnőtt a Magyarországra érkező menedékkérők száma.

De. Ennyiben talán még árnyalnám az előző kijelentésemet: pont most vagyunk a határponton. Bicskén vagy Debrecenben, ahol a nagy bevándorlótelepek vannak, azt tapasztaljuk, hogy már igenis az ott élő emberek mindennapjait zavarja a bevándorlóhullám. És ezért is fontos – és a Jobbik ezt vállalja is –, hogy a bevándorlást meg kell akadályozni, mert úgy érezzük, hogy Magyarország is egyre inkább célországgá válik.

A magyar-zsidó kapcsolatok múltja nem kampánytéma

A különféle európai radikális együttműködések esetében gyakran felmerül, hogy a Jobbikot azért nem tekintik partnernek, mert antiszemita – ön viszont újra és újra azt mondja, hogy a Jobbik nem antiszemita párt. Ugyanezt ki meri jelenteni a párttársairól is? Például Novák Előd egyes parlamenti szereplései sem antiszemitizmusból táplálkoznak?

Ha már Novák Elődöt említette, róla teljes felelősséggel ki tudom jelenteni, hogy nem antiszemita. Azt nem állítanám róla, hogy a visszafogottabb, vagy a mérsékeltebb képviselőink közé tartozik. Meg sok esetben Elődben van egy... hogy fogalmazzak, hogy igaz is legyen, meg találó is... Előd sokszor egy saját intézmény. Amit ő képvisel, vagy amit ő mond, az nem mindig fedi száz százalékban a párt álláspontját. Minden pártban vannak önállóbb karakterek, nálunk Előd ilyen. Ő egyébként ez vállalja, nem is próbálja tagadni. És hát mindig a helyzettől függ, hogy belefér, vagy nem fér bele.

Amikor például a Jobbik színében „hullarablást” meg „holokausztipart” emleget, az belefér? Nem érzik méltatlannak és embertelennek?

A szakszavakkal kapcsolatban lehet, hogy óvatosabbnak kell lenni, de a „holokausztipar” kifejezés – én úgy gondolom – sajnos helytálló. Magam is használtam már ezt a kifejezést, és úgy érzem, hogy sajnos ennek a szónak van tartalmi jelentése. Érzek olyan tendenciát Magyarországon, hogy bizonyos körök a holokauszt emlékét, vagy úgy egyáltalán, a holokausztra való megemlékezést politikai-gazdasági célokra használják fel. Úgy érzem, hogy ez a tendencia most a választási kampányban újra felerősödött.

És ez távol áll a Jobbiktól? Önök nem teszik kampánytémává a magyar-zsidó együttélés kérdését, ha ettől szavazatokat remélhetnek?

Nem tudom, hogy mennyire figyelte: teljesen kimaradtunk a kormány és a Mazsihisz vitájából, és ez részemről tudatos.

Ez azt jelenti, hogy egyik féllel sem értenek egyet?

Azt gondoljuk, hogy ez nem egy választási kampány kérdése. Lehetne erről vitákat folytatni, bizonyára mindkét álláspontnak van igazsága, van tévedése, csak mi nem szeretnénk, hogy a választási kampány a magyar-zsidó kapcsolatok múltjáról szóljon. Különösen azért nem szeretnénk, mert ebben a pillanatban még folyamatosan megbélyegzett szerep jut nekünk, ha ez a kérdés szóba került. Ez számunkra egy történelmi kérdés, és azt gondoljuk, hogy erről inkább a történészek vitázzanak, mint a politikusok.

Említette, hogy Novák Előd a párt radikálisabb képviselői közé tartozik. Ide sorolhatjuk Zagyva György Gyulát is, aki szintén erőteljes megnyilvánulásairól vált ismertté. Ő hogyhogy nem lesz képviselő a következő ciklusban?

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal kötöttünk 2010-ben egy választási megállapodást, és ennek a keretében lett Gyula képviselő az Országgyűlésben. A kapcsolat a két szervezet között megmarad, de nem a parlamentben. Úgy érezzük – mi is, ők is –, hogy a HVIM szerepköre inkább kulturális, társadalmi misszió, mint politikai, pártpolitikai. Mindkét fél számára könnyebb és szerencsésebb, hogyha ezt nem a parlamentben folytatják.

Ez az oka annak is, hogy Toroczkai László nem jobbikos színekben, hanem függetlenként indult polgármesternek?

Függetlenként, de vállaltan a Jobbik támogatásával.

De az két eltérő lépcső, hogy valaki a Jobbik színeiben, vagy függetlenként, de a Jobbik támogatásával indul.

Két lépcső, valóban, de én például úgy tekintek rá, mint egy jobbikos polgármesterre.

És ő is így tekint magára?

Szerintem igen. Egyébként a Jobbik megyei közgyűlési tagja.

De párton kívüliként, ha jól értem.

Igen, de Morvai Krisztina is párton kívüliként ül az Európai Parlamentben, és mégis a Jobbik képviselőjeként tartjuk őt számon. Meg akár Gaudi-Nagy Tamás is.

Mit szólt ahhoz, amikor Gaudi-Nagy ma kihajította az EU-zászlót a parlamentből? (Az interjú 2014. február 13-án, csütörtökön készült – a szerk.)

Meglepett, mivel nem tudtam róla, Tamás nem szólt előtte, hogy mire készül.

Tehát nem jobbikos akció volt?

Nem, nem volt előre egyeztetve.

Túl radikálisnak találja?

Nem, csak nem volt előre egyeztetve. Egyébként régóta mondjuk már, hogy az EU-s zászlónak nincs helye az ülésteremben, ezt az uniós szerződéseink sem írják elő.

Az említett párton kívüli jelöltek nem okoznak feszültséget a szervezeten belül? Nem okoz elégedetlenséget, hogy a Jobbik EP-listáját egy olyan nő vezeti, aki nem tagja a pártnak, fel is vállalja azt, meg nem is? Akik a párttagságot felvállalva dolgoznak nap, mint nap, nem érzik úgy, hogy ez nem feltétlenül méltányos velük szemben?

Krisztinának az elismertsége és támogatottsága a Jobbik körein belül elég magas, tehát nem generál ilyen vitákat a jelölése. Ha csupa párton kívüli lenne a listán, az bizonyára zavarná a párttagokat, azokat, akik napi szinten vállalják azt, ami ezzel a logóval együtt jár. De azt gondolom, hogy Krisztina munkájára pártfüggetlenként sokkal hatékonyabban tudunk számítani. El tudom fogadni, hogy valaki pártfüggetlensége megőrzésével is együtt tud velünk dolgozni, és úgy érzem, hogy eddig hatékony volt az együttműködésünk akár a Hatvannégy Vármegyével, akár Krisztinával, akár Gaudi-Nagy Tamással, még ha sok szakmai kérdésben nem is értettünk mindig egyet.

Baloldal, jobboldal, Jobbik

A legfrissebb kampányuk szlogenje a „Szebb jövőt! Szebb jövedelmet!”, amiről nekem egyből egy 2002-es MSZP-plakát ugrott be: „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!” Van bármilyen párhuzam a kettő között?

Azért mosolyodtam el, mert már megkaptam ezt a kritikát. A kampányunk alapszlogenje a „megélhetést, rendet, elszámoltatást”. Ez a hármas jelszavunk. Munkahelyteremtés, és minden, ami a megélhetéssel jár. A devizahitelek megoldása, a közbiztonság megoldása és a politikai igazság képviselete. Volt már többféle óriásplakátunk, ez most éppen a februári, ami a megélhetésről szól, de lesz majd márciusi is. Azt akartuk kiemelni, hogy úgy érezzük, hogy a magyar társadalom egyik legégetőbb problémája, hogy nem tud megélni a jövedelmeiből. Hiába dolgozik európai szinten, a bérezés mégis inkább balkáni, vagy unión kívüli, miközben uniós árakon vásárol. Erre szerettük volna felhívni a figyelmet. Egy ilyen óriásplakáton nem lehet a programunkat bemutatni – arra most szombaton, a kampánynyitó nagygyűlésünkön kerül sor.

Akkor ezzel nem kifejezetten a korábbi, például 2002-es szocialista szavazókat célozták meg?

Én azt mondom, hogy mindenki a célcsoportunkban van.

Mint minden pártnak – de valaki jobban, valaki kevésbé.

Ha megnézzük a Jobbik szavazóinak a szociológiai vagy korábbi pártpolitikai hovatartozását, akkor azt látjuk, hogy van egy törzsmagunk, és vannak volt fideszes, és volt MSZP-s szavazóink. Azt gondolom, hogy a mostani, 2014-es választás – meg talán az előző két-három is – szociális választás, tehát azért az emberek többsége szociális, nem pedig értékrendi, vagy ideológiai alapon fog pártot választani. Mi is nyilvánvalóan ezért nem feltétlenül a Jobbik ideológiai alapvetéseit, hanem a szociális programját domborítjuk ki.

Tehát stratégiai cél a baloldali szavazótábor minél nagyobb részének megszerzése?

A stratégiai célunk a baloldali-jobboldali megosztottság, a Fidesz és az MSZP általi megosztottság kinövése, az ezen való felülemelkedés. Ne az egyik vagy a másik táborhoz viszonyítsák a Jobbikot a politikai palettán! Igen, ez azt is jelenti, hogy az MSZP-ből kiábrándult szavazókat is meg akarunk szólítani, de ugyanez igaz a Fideszből kiábrándult szavazókra is.

Milyen hatással van a Jobbik esélyeire a baloldali pártok összefogása?

Nem tudok válaszolni erre a kérdésre, mert nem tudom, hogy hogyan értékelik az úgymond baloldali szavazók az összefogást. Hogy ez öröm-e nekik – bizonyára akad olyan is, aki örül az összefogásnak –, vagy úgy érzi, hogy hiteltelenné vált a baloldal. Akik az utóbbit gondolják, azok számára a Jobbik szeretne alternatívát nyújtani. Ugye azt szoktuk mondani, mi azoknak akarunk alternatívát nyújtani, akiknek az MSZP-ből és a Fideszből is elegük van. Ez az Összefogás az elmúlt 24 év MSZP-je, kiegészülve néhány egykori SZDSZ-es arccal. De ez a múlt. Aki valami másra, valami változásra vágyott, nekik szeretnénk alternatívát nyújtani.

A személyi jövedelemadózásban a progresszív adót támogatják, ami erőteljesen baloldali gondolat. Nagyon erős, aktív és beavatkozó államot tartanának helyesnek. Okoz bármiféle belső ellentétet, hogy egy radikális jobboldali párt gazdasági megoldásai baloldaliak?

A baloldali és jobboldali megosztottságnak ez az angolszász vagy nyugat-európai értelemben vett értelmezése Magyarországon nem feltétlenül állja meg a helyét. Ha megnézzük a Fidesz gazdaságpolitikáját, azért abban is az állami szerepvállalás erősödését láthattuk, tapasztalhattuk. És ha megnézzük a korábbi MSZP–SZDSZ kormányok gazdaságpolitikáját, akkor abban meg nem éppen nem az atlanti baloldali mintáit látjuk. Ez nem véletlen. Nem kell feltétlenül 100 százalékig a politológiai klisékhez igazodnunk – sokkal inkább a valósághoz mérjük magunkat. És ha a valóság a mi álláspontunk szerint többkulcsos adórendszert és erős állami beavatkozást kíván a gazdaságba, akkor mi ennek a pártján fogunk állni, függetlenül attól, hogy ezt egyébként a politológia hogyan értelmezi.

A multicégeknek előírnák, hogy Magyarországon is legalább nyolcvan százalékát fizessék annak a bérnek, amit nyugat-európai leányvállalataiknál fizetnek. Ez hogyan egyeztethető össze a munkahelyteremtés ígéretével? Mert ez nem hozna munkahelyeket Magyarországra, az egészen biztos, sőt valószínűleg számos multicég el is hagyná az országot, akár tízezres nagyságrendben szűnhetnének meg munkahelyek.

Szerintem nagyon fontos kitétel, hogy a kereskedelmi és a szolgáltató szektoron belül...

Akkor a gyárakban nem kell 80%-ot fizetni a melósoknak?

… ezzel akartam folytatni. Nyilván jogos elvárás lenne a bérfelzárkóztatás a többi multinacionális cégnél is, ezért kértük számon, hogy a multinacionális tőkével kötött stratégiai szerződésekben a kormány miért nem helyezett hangsúlyt a bérfelzárkóztatásra is. A kereskedelmi és szolgáltató szektorban egy ilyen rendelkezés valóban néhány multinacionális cégnek az országból való távozását eredményezné. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem munkahelyeket szüntetne meg, hanem munkahelyeket tudna teremteni, hiszen olyan kapacitások szabadulnának fel a magyar vállalkozások és a magyar tőke számára, amit jelen pillanatban úgy foglal le a külföldi tőke, hogy ezt mi magunk is meg tudnánk teremteni sokkal hatékonyabban és az ország gazdasága szempontjából sokkal jól működőbb lenne.

Például a távközlésben képesek lennének megfelelő hátteret biztosítani a magyar vállalkozások, mind tudásban, mind tőkében?

Ott nem feltétlenül, de az élelmiszeriparban, vagy a kereskedelmi láncok területén igenis úgy érezzük, hogy sokkal inkább képviselni kellene a magyar lehetőségeket.

A mosolykampány nem 2014-ről szól

A mosolygós fiatalokkal futó kampányuk során hallatszottak olyan hangok, hogy nem mindenki örül ennek az elkötelezett, keményebb hangra vágyó Jobbik-szimpatizánsok közül. Jól gondolom, hogy az új plakát sem a szívük csücske?

Ezt nem tudom. Hozzáteszem, hogy a két plakátunk, a mosolygós fiatalos, és a mosolygós három generációs plakátjaink nem okoztak valamifajta elidegenedettséget a párt törzsmagjában.

Nem tapasztalta, hogy lakossági fórumokon vagy pártrendezvényeken sokkal keményebb hangot követeltek volna önöktől?

Biztos, hogy volt ilyen, persze magam is tapasztaltam olyat, hogy azt kérték, legyünk sokkal keményebbek, határozottabbak. De mindenki látja, hogy egy választási kampányban a pártoknak kettős célja van: egyrészről a saját törzsbázisuknak a mozgósítása, a másik pedig a bizonytalan szavazók a megnyerése. Az óriásplakát kampányunkkal mi most nem a törzsbázisunk mozgósítására törekedtünk – legalábbis eddig. Azt mondják a kommunikációs szakemberek, hogy az óriásplakátra azért van szükség, hogy a törzsbázist mozgósítsa. Mi nem ezt tettük, hanem a bizonytalanok irányába próbáltunk szólni, mert úgy éreztük, hogy az elmúlt évek munkája alapján, és az interneten való jelenlétünk vagy a szervezettségünk révén törzsbázisunk mozgósítását meg tudjuk oldani másképp is.

Ez a mostani kampány – ami adott esetben vezethet bizonyos támogatói rétegek leszakadásához – a 2014-es, vagy inkább a hosszú távú eredményük optimalizálására törekszik?

Nagyon jó kérdés. Az utóbbi az igaz, tehát a hosszú távú, stratégiai cél. Bármennyire közel is került a választáshoz a stílusbeli radikalizmusunk lenyesése, vagy mérséklése, ezt nem a választási kampányig tartónak tekintem, hanem hosszútávú stratégiai célnak. És ezt akkor is vállalni fogom, ha esetleg a választási eredményünk emiatt gyengébb lenne – amit nem hiszek, szerintem erősebb lesz –, de a gyengébbet is vállalom.

Mihez képest erősebb vagy gyengébb?

A 2010-eshez képest. Ha ahhoz mérten gyengébb eredményt érnénk el 2010-ben, és azt mondanák az elemzők, hogy ez azért történt, mert mosolygós volt a plakátunk, és mérsékelni igyekeztünk a stílusbeli radikalizmuson, akkor is azt mondanám, hogy nem baj, ez egy helyes irány, mert a Jobbiknak minél nagyobb társadalmi réteget kell megszólítania. Azon el lehet gondolkodni, hogy talán túl későn léptük ezt meg, de még egyszer mondom: ezek csak feltételezések. Én úgy érzem, hogy a választásokon erősebbek leszünk, és nem szeretek kutatási eredményekre hivatkozni, pláne nem frissekre, de az éppen aktuális kutatási eredmények szerint nőtt a Jobbik támogatottsága.

Mindenki akkor és olyan kutatásokra szeret hivatkozni, amik éppen jól jönnek.

Ezért mondtam. De ez most éppen jól jött.

Számolnak-e azzal, hogy egyéni választókerületet nyernek?

Természetesen számítunk egyéni mandátumokra, hiszen a választási győzelmet tettük meg célunkká.

Azt mondja, hogy a választási győzelmet tették meg céljukká, de az előbb arról beszélt, hogy a 2010-es eredménynél lehet egy kicsivel gyengébb, lehet egy kicsivel erősebb az idei. De még a kicsivel erősebbtől is nagyon messze van a választás megnyerése.

Nem azt mondtam, hogy lehet, azt mondtam, hogy ha egy kicsivel rosszabb lenne a 2014-es eredményünk a 2010-esnél, akkor is úgy érezném, hogy helyes volt, amit tettünk. De én ettől függetlenül győzelemre készülök – meg hát nem is nagyon tehetek mást. Egy párt, amelyik közel egymillió szavazó bizalmát kapta meg 2010-ben, nem teheti meg, hogy ennél kevesebbre pályázik. Egyéni mandátumokat kell szereznünk, ez nyilvánvaló – hogy szám szerint mennyit, azt nem tudom megjósolni, szeretnénk minél többet. És az is tény, hogy Kelet-Magyarországon nagyobb esélyei vannak a helyi mandátumainknak.

Ez azt is jelenti, hogy oda összpontosítják az erőiket?

Inkább azt mondanám, hogy listás tekintetben arra törekszünk, hogy a legtöbb szavazatot elérjük, és ez a Dunántúlon is ugyanúgy érvényes, mint Délkelet-Magyarországon, és Budapesten is. De az egyéni jelöltek tekintetében tagadhatatlanul Kelet-Magyarországtól várjuk elsősorban az áttörést, bár nem lennék meglepve, hogyha a Dunántúlon sikerülne egyéni mandátumot szereznünk.

MSZMP-mentes listák és visszahívható képviselők

A választásokhoz meglehetősen közel álltak elő a termőföldről szóló népszavazás elképzelésével. Miért ez az időzítés? Egyrészt május 1-jéig, a termőföld-birtoklás liberalizációjáig technikailag se lehetne, másrészt óhatatlanul is a választási kampány részévé válik az ügy.

Nagyon sok mindent megpróbáltunk a parlamentben. Nem úgy volt, hogy négy éven keresztül csak vártunk, és végül a választási kampányban eszünkbe jutott, hogy népszavazást szeretnénk. Korábban többször is bejelentettük, hogy népszavazást szeretnénk, de mindig volt egy lehetőség, egy felcsillanó remény, hogy ezt meg tudjuk oldani a parlamenten belül. Őszintén megvallva, a népszavazási kezdeményezéstől tartottunk is egy picit, hiszen elég vakmerő lépés a magyar föld kérdésében népszavazást tartani.

A lehetséges érdektelenség miatt?

Nagyon nehéz garantálni, hogy ez egy érvényes, és eredményes népszavazás legyen. És a magyar föld kérdés nekünk kulcskérdés. Ezért próbáltuk meg inkább a parlamenten belül lehetőségekkel elérni a célt, és amikor úgy láttuk, hogy már sem az Alaptörvény módosításra, sem a csatlakozási szerződés parlamenten belüli meghosszabbítására, sem a földtörvény megváltoztatására nincs módunk, akkor kellett ehhez az eszközhöz folyamodnunk.

Ilyen későn jött el az a pont, amikor ez egyértelművé vált?

A csatlakozási szerződés módosításával kapcsolatban volt kísérletünk, ami sajnos elbukott a parlamentben, ahogy a földtörvénnyel és az Alaptörvény módosításával kapcsolatos javaslataink is. Ezután fordultunk a népszavazás eszközéhez, tehát végig tudom vezetni ennek a kronológiáját.

Úgy néz ki, vannak olyan parlamenten kívüli erők, akik a Jobbik szavazótáborát is próbálják megszólítani. Az FKGP elnöke például azt nyilatkozta, hogy a Jobbiktól számottevő mennyiségben lépnek át hozzájuk csoportok, politikusok, és ott van a jobbikos szakadárok által alapított Magyar Hajnal is. Számottevő riválisként tekint rájuk?

Nem.

Azzal a kisgazdák által említett jelenséggel sem találkozott, hogy újabb és újabb jobbikos politikusok csatlakoznának hozzájuk?

Egy nagy párt esetében, pláne egy választási kampány előtt, amikor jelöltekről, kampányfőnökökről kell dönteni, sok embernek az egyéni sorsát meghatározó döntéseket kell meghozni. Ilyenkor mindig vannak sértett emberek. Ez fordult elő Szolnokon is: miután nem teljesült az egyéni ambíciójuk, akkor úgy döntöttek, hogy innentől kezdve ők nem jobbikosok, hanem kisgazdapártiak. Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű pártpolitikai értékválasztás, ami sértettségből fakad, az rövid távú, abban nincs igazán erő. Azok a pártok, amelyek arra alapoznak, hogy összegyűjtik egy másik pártból kiábrándultjait, azok esetleg fel tudják szívni magukat, de csak egy rövid időre.

Nem azt mondta, hogy a Jobbiknál a Fideszből és az MSZP-ből kiábrándultakra építenek?

A választópolgárokra. Hát itt, Magyarországon az elmúlt 24 évben mindenki kiábrándult több pártból is, nem csak egyből. De most kifejezetten a közéleti szerepvállalásról beszéltem. Tehát arra alapozni politikát, hogy olyan politikusokat gyűjtsek, akik a Jobbikba nem voltak jók, egy Jobbikban nem találták meg a számításukat, ez szerintem nem hosszú távú stratégia.

A Jobbikban talán nincsenek számottevő mennyiségben olyan politikusok, akik máshol nem találták meg a számításukat?

De, vannak. Bizonyára akadnak, akik korábbi pártjaikban csalatkoztak, én magam is ilyen vagyok, ha belegondolok, hiszen Fidesz-tag voltam 2001-20002 környékén.

Gyöngyösön?

Igen, Gyöngyösön voltam Fidesz-tag. Benne voltam Orbán Viktornak a polgári körében is – nyugodtan mondhatom, hogy fiatal, frissen diplomázott egyetemistaként a Fidesz köreiben viszonylag jó pozícióban voltam. De akkor úgy döntöttem, hogy mégis egy másik irányba megyek. Az én választásom nem azért történt, mert nem volt rám szükség a Fideszben, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy nem a Fidesz az én pártom. És gondolom, vannak még ilyen emberek a Jobbikban. Vannak olyanok, akik úgy érezték, hogy a MIÉP kiment alóluk, vannak, akik talán más pártoknál élték át ugyanezt. Azt is hozzá kell tegyem, hogy 2014-ben nem lesznek egykori MSZMP- vagy SZDSZ-tagok a listánkon, vagy a jelöltjeink között.

Egyáltalán nem?

Egyáltalán nem.

Az EP-listán sem?

Az EP-listán sem.

Beszélnek elszámoltatásról és visszahívhatóságról is. Ez a visszahívhatóság állandó toposza a magyar közéletnek, annak idején a Torgyán-féle kisgazdák követelték sokáig. Hogyan lehet ezt megvalósítani, miként működne?

A Kádár-rendszer végén egy kis ideig volt már visszahívhatóság Magyarországon – egyébként picit ez is árnyalja a demokratikus képet –, de kétségtelen, hogy az intézményrendszerét nagyon nehéz meghatározni.

Akkor miért szeretnék?

Erről szerintem mindenképpen kell majd egy társadalmi vita. A magyar társadalomban van egy nagyon jogos felháborodás, amiért a politikai képviselők érinthetetlenek. Négy éven keresztül szöges ellentétben politizálnak azzal, mint amit megígértek a választásokon – ez a társadalmi közérzet –, és négy évig nem lehet hozzájuk nyúlni. Lehet azt mondani, hogy a demokrácia ilyen, de mindig is azt gondoltuk, hogy lehet, hogy szükség volna valami közbülső féknek a beillesztésére. Erre persze egyéni képviselők esetében van lehetőség, hiszen a listás képviselők esetében nehéz volna meghatározni, hogy ki az, aki visszahívhatja őket. Magunk sem tagadjuk tehát, hogy a visszahívhatóság kidolgozása nagyon komoly politikai és társadalmi konszenzust igényelne.

Csak az egyéni képviselőkre vonatkozna? Önökben nem merült fel, hogy néhány, a Jobbik színeiben listáról mandátumot szerző képviselőt szívesen visszahívtak volna, és rendelkeztek volna a mandátumáról?

Azt támogatnám, hogy az egyéni képviselőket a társadalom hívhassa vissza, a szavazóik, a listás képviselőket pedig a párt. Azt gondolom, hogyha valakit egy párt a listáján bejuttat a Országgyűlésbe…

Ez ellentétes lenne a szabad mandátum elvével.

Ez így van. Ezzel az elvvel ellentétes lenne, de mégis azt gondolom, hogy a gyakorlat az viszont hasznosan, vagy a valósághoz, a mindennapokhoz hasznosan idomulna egy ilyen gyakorlat. Meg nem tenné lehetővé azt, hogy egy képviselő, miután bent van a parlamentben, annak a pártnak a programjával szöges ellentétben mozogjon, mint amelyik őt a listán bejuttatta.

De azt sem tenné lehetővé, hogy ha ütközik a személyes meggyőződése, a lelkiismerete egyes kérdésekben, akkor kiszavazzon, hiszen ezzel a listán megszerzett mandátumát kockáztatja.

Nincs igazán, száz százalékig jó megoldás, ebben egyetértünk. A mostani sem az, de azt gondolom, hogy ennél a visszahívhatóság még mindig jobb lenne.

(Fotó: Réti Borbála)