Így bukott meg a KLIK

„Teljesen érthető, hogy a miniszterelnök évtizedes álma volt az iskolák államosítása.Politikailag nézve a döntés rendkívül racionális. Az egyik legjelentősebb, legnagyobb hatással rendelkező közszolgáltatás, az oktatás, s a magyar politikai rendszerben hagyományosan nagy a tanárok véleményformáló ereje. Egy önkormányzati alapú rendszerben pedig szükségszerűen mindig vannak ellenzéki önkormányzatok is, s azok így, az általuk irányított oktatási intézményekkel a kormányzattal szembeni végvárat képezhetnek. Így ez a rendszer egyfajta "fegyverként" is bevethető a mindenkori kormányzattal szemben, amit 2006-2010 között gyakran alkalmazott is a Fidesz az akkori baloldali kormánnyal szemben.

Mindezekre figyelemmel az iskolák államosítása politikailag hasznos lehet egy olyan pártnak, amely hosszú időre kíván berendezkedni a központi államigazgatás irányításában, s az oktatás maga alá rendelésével, pacifikálásával politikai helyzetét erősíti. 

Egy centralizált rendszer a könnyű (politikai és adminisztratív) irányíthatóság mellett számos problémát is felvet. Így az információk áramlása lassabb, a döntéseket a tényleges feladatot ellátótól távolabb hozzák meg olyanok, akik kevéssé ismerik a helyi viszonyokat és igényeket. Amennyiben az információáramlást gyorsabbá akarják tenni, akkor az igazgatási szervezetet kell növelni, ami viszont a szakmai munkától vonja el a forrásokat.

Éppen ezért még a centralizált rendszerű államokban is megjelentek a helyi viszonyokra történő reagálást elősegítő eszközök. Magyarország viszont a leginkább központosított megoldást választotta: minden feladatot a központba utalt, amelynek a járásokban csak kirendelétségei működnek.”