Ft
Ft
1°C
-3°C
Ft
Ft
1°C
-3°C
01. 22.
szerda
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
Orbán Viktor
migráció
migráció
energiaválság
energiaválság
orosz-ukrán háború
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Háború Ukrajnában
AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
01. 22.
szerda
Hírek
Vélemények
Hetilap
gazdaság belföld társadalom Kopányi Balázs hitel fogyasztás kölcsön karácsony

Karácsony kölcsönbe

2013. december 02. 18:00

Néhai nagyapám soha életében egy sörre valót sem, egy szerszámot sem kért kölcsön senkitől. Egyszerűen minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy hitel, meg hogy a másé, meg hogy kölcsön.

2013. december 02. 18:00
Kopányi Balázs

„Emlékszem, amikor gyermekkoromban egyáltalán nem volt ismert az az abnormális divat, hogy évente cserélgessük a karácsonyfa színvilágát. Sosem agyaltunk azon, hogy »ja, tavaly piros-kék volt, akkor idén, arany-piros fánk lesz«. Fogtuk a sorba kötött, színes égősort (melyben, ha az utolsó égő kifingott, akkor apám sikítva rohant szerelni, hogy legalább néhány darab világítson), előszedtük az ezeréves sokszínű gömböket, díszeket, aranyhajat és gyermeteg örömmel díszítettük együtt a pár hétre vendégül látott fát. Volt szerény ajándék is, melyek csekély értékét a szívből jövő szeretet ezerszeresre növelte.


Emlékszem, úgy nőttem fel, hogy nagyapáméknál pusztán egy fenyőág volt a karácsonyfa, díszek sem voltak rajta, csak pár konzum szaloncukor, mégis volt ajándék bőven: összeült az egész család. Ha már itt járunk, eszembe jut néhai nagyapám, aki soha életében egy sörre valót sem, egy szerszámot sem kért kölcsön senkitől. Egyszerűen minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy hitel, meg hogy a másé, meg hogy kölcsön. Inkább lemondott a nagy fáról, a fényűzésről, a nagy zabálásokról, de még élete utolsó erejéből is saját, kérges kezével ásta fel a hatalmas kertet, mert úgy vélte, ez csakis így tiszta és csakis így lesz jó. Igaza volt és ezt valahogy nekem is a fejembe verte.

Igaza volt mindenben. Az ünnep nem a herdálásról, a drága, felülmúlhatatlan ajándékokról kell, hogy szóljon. Főleg nem egy hitelekkel már az éhhalálig nyomorított, állandó nélkülözésben tengődő magyar társadalomban.”

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2013. december 02. 22:59
Hiszi a piszi. A karácsonyfaégők a soros kapcsolás alapvető iskolapéldái. Ha egy égő kiég, akkor a többi sem világít. Úgyhogy célszerű az égőhöz tartalék izzókat tartani. Egy szezonban nálunk 5-6 égő ki szokott égni. Aztán meg az sem valószínű, hogy a nagypapa a sörre való kölcsönkéréseiről éppen a kis unokájának számolt volna be. Szóval nem valószínű, hogy annyira jól ismerte a gyerek a nagypapáját, mint ahogyan azt mostanság hiszi.
Válasz erre
0
1
morog
2013. december 02. 19:15
DDDD... a "nem azonosítható" Nem tudja megállni, hogy hozzá ne szóljon, és általában a legnagyobb hülyeségeket. Magyarországon a Karácsony a legnagyobb ünnep, réges-régi hagyományokkal.
Válasz erre
8
2
KannibálTatárÚr
2013. december 02. 18:30
"Egyszerűen minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy hitel, meg hogy a másé, meg hogy kölcsön. Inkább lemondott a nagy fáról, a fényűzésről"... Akkor kellett volna csk sok mindenről lemondania, ha kölcsönt vett volna fel. Kölcsönnel az ideiglenes bőségért később dupla szegénységgel fizetünk. Mo. a felvett kölcsönök többszörösét fizette már vissza, ennek ellenére tvább nőnek. A kölcsön zsidó átok.
Válasz erre
7
1
shenpen
2013. december 02. 18:15
A nyálasság alatt azt értem, hogy ez a de jó, hogy összeült a család, ez tipikusan olyan dolog, amit felnőtt fejjel valóban nagyon szeretünk és nagyra tartunk, de legyünk őszinték, gyerekként tényleg tetszett, hogy jönnek a naftalinszagú nagynénik és csipkedik a pofánkat meg kérdezgetik, hogy na és mi leszel, ha nagy leszel? Nekem nem annyira. A gyerek, mint olyan, alapvetően önző fajta, utálja az ilyet. Ahhoz kell a felnőttség élettapasztalata, hogy megtanuljuk mélyebben és megbocsátóbban és több szeretettel nézni a többi embert, a rokonságot is beleértve. Aztán persze aki gyerekként is annyira önzetlen volt, hogy angyali türelemmel viselte az ilyet vagy pláne élvezte is, az jó... én alapvetően durci gyerek voltam.
Válasz erre
1
9
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!