Kiss Zoltán: Radikális nyugdíjcsökkentést!

„A fenntartható állami (felosztó -- kirovó) nyugdíjrendszernek az-az alapfeltétele, hogy a magyar társadalom rövid-, közép- és hosszútávon is élet- és versenyképes maradjon.

Életképesség alatt azt értem, hogy újra kell termelnie magát, tehát egy egyénre legalább 2,1 utódnak kell(ene) átlagosan jutnia, amellett a bevándorlás és a kivándorlás egyenlege is pozitív kell(ene), hogy legyen. Ha ez nincsen meg, akkor a társadalom elöregszik, és megrokkan és végül elfogynak a befizetők. Magyarország szélsebesen halad ebbe az irányba, hiszen évente 40 ezer fővel csökken a lakosság születések és halálozások egyenlege egyre növekvő várható élettartalom mellett, ami a helyzetet még súlyosbítja, hiszen így még több az eltartott), amellett évente nettó 70 ezer többnyire magasan képzett adófizető hagyja el az országot (a 70 ezer a kivándorlók és hazatérők egyenlege) és máshol neveli gyermekeit és ez a hullám 2010 óta egyre csak nő.

A másik fontos alapfeltétel az, hogy egy működő és növekedő gazdaság létezzen, ahol évről évre nő a nemzeti össztermék. Ha a gazdaság nem tud nőni, --Magyarország még pl. várhatóan évekig nem lesz képes elérni pl. a 2008 végi GDP értéket akkor ott fenntartható nyugdíjrendszert sem lehet létrehozni, hiszen nem lesz meg a nyugdíjrendszer pénzügyi alapja. Amellett stagnáló gazdaság mellett az ország belerokkan a szigorúan monoton növekedő nyugdíjasteherbe, ami tovább akadályozza a növekedést. Magyarország már régóta ebben a mocsárban süllyed egyre lejjebb.

A harmadik alaptétel, hogy a nyugdíjrendszer fennmaradásában érdekeltnek kell lennie a befizetőknek is. Ma az az egyik nagy baj, hogy a befizetőknek semmilyen érdekeltségük sincsen abban, hogy a rendszerbe egy fillért is befizessenek, hiszen már előre tudják, hogy
- jóval később mehetnek majd nyugdíjba, mint a mostaniak,
- jóval kevesebbet kapnak majd érte,
- mire megérik a nyugdíjaskort, addigra ez az ország egy romhalmaz lesz (lsd. évi 750 mrd Ft a nyugdíjkassza hiánya és a mai tendenciák),
- a nyugdíjasok akkor is kapnak nyugdíjat, ha nincsen gyerekük és/vagy a gyerek kivándorol és a rendszerbe egy fillért se fizet, ezáltal más gyerekein élősködnek,
- az utódok befizetései a nagy kalapba mennek, attól nem függ a felmenők nyugdíja, sőt már az övéké se nagyon, ők már tudják, hogy összeomló demográfiánál kizárt lesz az értékelhető nyugdíj, amellett pl. a mai 27%-os munkáltató nyugdíjjárulékért pl. deklaráltan nem jár már a jövőben nyugdíj 

Az emberi természet pedig olyan, hogy érdekeltség nélkül elmúlik a motivációja, motiváció nélkül meg a cselekvése.

Mit lehetne tehát tenni, hogy egy fenntartható rendszer alakuljon ki?
Mindenkire egységesen vonatkozó szabályozásra van szükség, elfogadhatatlan, hogy azonos életútért ma különböző nyugdíjakat fizetnek. Az alapelv, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Ezentúl nincsenek kivételek, minden nyugdíjat havonta újra kell majd számolni. Ez önmagában nagyban növeli a morált.
A nyugdíjrendszernek egy átlátható zárt kasszájú rendszernek kell lennie. A mostani pl. évi 750 mrd forintnyi hitellel (három havi nyugdíj) támogatja a nyugdíjrendszert, ezt azonnal meg kell szüntetni. Ami a nyugdíjjárulékból befolyik, csak annyi folyhat el a nyugdíjasokra és a rendszernek egyszerűnek és átláthatónak kell lennie. 

A nyugdíjjárulékoknak nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek kell lenniük, vagyis alacsonyabbnak, mint a nálunk fejlettebb országoké. Ma pl. Németországban a nyugdíjjárulék melyet a dolgozó fizet az 9,4%, míg amit a munkáltató fizet, az 9,4%. Amellett Németország 2014-ben már harmadszorra csökkenti egymás utáni évben a nyugdíjjárulékot. (2014-ben a dolgozó fizet majd 9,2%-ot, míg a munkáltató fizet majd 9,2%-ot). Magyarország meg 2006 óta eszementen folyamatosan növeli a nyugdíjjárulékot (dolgozó fizet 10%-ot, munkáltató fizet 27%-ot és a nyugdíjjárulékfizetésnek nincs is felső határa, amellett a vállalkozóknak is kell nyugdíjjárulékot fizetni, míg pl. ez Németországban nem kötelező forrás:). Nem létezik fenntartható rendszer, ahol ez a járulék jóval magasabb, mint a nálunk fejlettebb referenciaországoké. Emiatt Magyarországon a mai járulékszintet le kell vinni (9% (dolgozói részre) -9%-ra (munkáltatói részre), vagy az alá).

A nyugdíjrendszernek motiválónak kell lennie. A motiváció azt jelenti, hogy ha egy járulékfizető nyugdíjat fizet, akkor annak kézzelfogható eredményének kell lennie. Motiváló lehet, hogy ha a befizetett járulékok felét a közvetlen hozzátartozók kapják meg egyenlő arányban ( pl. nagyszülők, házastárs nagyszülei). Fontos, hogy ne csak a közvetlen hozzátartozók, hanem a házastárs hozzátartozói is részesüljenek ebből, hiszen ha ez nem történne meg, akkor hasonló helyzet alakulhatna ki, mint pl. Kínában, ahol a leánygyermekeket tömegesen abortusszal ölik meg. A járulékfizetés másik része meg munkaidőarányosan lenne felosztva, ami azt jelenti, hogy a több évet befizetéssel eltöltött személyek ebből a részből nagyobb arányban részesülnének.

Összefoglaló:

Az új nyugdíjrendszer jelentős tehertől szabadítaná meg az dolgozó, alkotó réteget, ezáltal lehetőség lenne arra, hogy végre valódi gazdasági növekedés legyen Magyarországon. Amellett végre nem adósítaná el a magyar népet és mindenkit hosszan tartó munkára, gyermeknevelésre, takarékoskodásra motiválna. Ezek nélkül az erények nélkül nincsen jövő. Kétségtelenül lenne ennek rövidtávú negatív hatása, mint pl. az örökjáradékok jelentős csökkenése, de ez is olyan, mint a drog, a leszokás fázisa a legnehezebb, utána már megy minden magától.”