Székely László, az alapvető jogok biztosa és a környezetvédelemi jogterületért felelős helyettese, Szabó Marcel közös jelentésében megállapította, hogy az önkormányzat megalapozatlanul hivatkozott takarékossági okokra akkor, amikor egyes közkifolyók lezárásáról, mások víznyomásának a csökkentéséről döntött. A lezárt közkutakon mért korábbi fogyasztás ugyanis nem haladta meg az önkormányzat kapcsolódó rendeletében meghatározott mennyiséget, míg a nyomáscsökkentett kutak használói kevesebb ivóvizet vételeztek, mint amit jogszabály a létfenntartási és közegészségügyi vízmennyiségként minimálisan meghatározott – áll a közleményben.
Kitértek arra, hogy az intézkedés – bár látszólag mindenkire vonatkozott – „a lakosság egy jól behatárolható, cigány nemzetiségű csoportját lényegesen nagyobb mértékben érintette”. Ugyanis – mint írták – a közkifolyók nagyobb hányada „a cigány származású lakosság által legsűrűbben lakott területeken található”. Az a tény, hogy a rendelet látszólag mindenkire vonatkozik, „nem teszi semmissé az egyenlő bánásmód sérelmét” – írták.
Megállapították, hogy „az alapjogot korlátozó döntés önkényes indokokon alapult, a döntés és annak végrehajtása nem volt elkerülhetetlen, az emberi méltóságot is sértő kollektív büntetésként hatott, nem volt igazolható, hogy a korlátozás arányban állt volna az elérni kívánt céllal”.