„Az Alaptörvény megszüntette a több ombudsmanból álló biztosi rendszert, a jövő nemzedékek biztosa valamint a kisebbségi biztos az alapvető jogok biztosának helyetteseiként folytatják tovább tevékenységüket. Ezt a változást Szabó Máté javasolta mivel szerinte az intézmény hatékonyságát csökkenti a médiafigyelem megosztása, mások erősen bírálták ezt a lépést. Hogyan ítéli meg az ombudsmani intézmény közjogi változásait?
Fontos, hogy elöljáróban tisztázzunk egy közkeletű félreértést. Az ombudsman: országgyűlés által választott, neki felelős tisztviselő, aki kevés formasággal terhelt, gyors eljárásban hoz ajánlásokat, amelyeknek kötelező ereje nincs. Ám nem minden országgyűlési biztos ombudsman.
Miért nem vonható egyenlőségjel az ombudsman és az országgyűlési biztos közé? Ez utóbbi magyar közjogi intézmény, választási és felelősségi szabályok összességével definiálható, ám nem a hatáskörökkel. Az országgyűlési adatvédelmi biztos, vagy éppen a jövő nemzedékek biztosa, bár rendelkezett ombudsmani funkciókkal, emellett hatósági jogkörökben is eljárt. Fontos tudni, hogy minden európai adatvédelmi felügyelő szerv, nevezzék adatvédelmi biztosnak, vagy adatvédelmi hatóságnak, hasonlóan vegyes hatáskörökkel, funkciókkal bír. (Pl. az adatvédelmi biztos helyén létrehozott ún. »adatvédelmi hatóság« az elnevezése ellenére a továbbiakban is túlnyomó részben ombudsmani ügyeket intéz, ombudsmani eszközrendszerrel.) Tehát az adatvédelmi biztos nem volt pusztán ombudsman, én mindekor tudatosan kerültem is az »adatvédelmi ombudsman« kifejezés használatát.
Ami a magyar átszervezést illeti, azt túlnyomó részben politikai okok motiválták, nem volt szakmailag előkészített: az ellensúlyokat (elsősorban az adatvédelmi biztost) kikapcsolni akaró politikának kapóra jöttek Szabó javaslatai.
Ami az általam kívánatosnak tartott helyzetet illeti egy jövőbeni közjogi átszervezés során, azokat az alkotmányozás és az új Infotv. kapcsán már részetesen leírtam. Javaslataim az »információs biztos«-modellt vették alapul. A cél egy Országgyűlés által választott, annak felelős intézmény, amely mind ombudsmani, mind hatósági eszköztárral szolgálja az adatvédelem és információszabadság ügyét. Ha a jelenlegi NAIH-hoz akarjuk hasonlítani, a különbség a választás módjában van (ez igen fontos, mert nem helyes a mindenkori miniszterelnök választottjára bízni olyan szervezetet, amely érzékeny állami tevékenységek, például a titkos információgyűjtés felügyeletéért is felelős). Bővíteném a hatósági hatásköröket is (a 10 milliós bírságmaximum adatvédelem esetében nevetséges).
Ennyit tehát az adatvédelmi/információs biztosról. Hogy a hagyományos értelemben vett ombudsman kell-e egyáltalán? Az alkotmányozást sajnos ebben a kérdésben sem előzte meg szakmai vita. Németországban csak adatvédelmi biztosok vannak, a magyar alapvető jogok biztosának feladatait egy országgyűlési bizottság látja el. Ez egy alaposan végiggondolandó kérdés: jelenlegi benyomásaim szerint a hazai közjogi rendszerben igazolható az alapvető jogok biztosának léte, viszont a most helyettesként működő (kisebbségi és környezetvédelmi) ombudsmant meglehet, hogy én is ebben a státuszban tartanám. Az én ideális modellemben tehát létezne egy emberi jogi ombudsman (helyettesekkel), kizárólag ombudsmani eszköztárral, és az információs biztos országgyűlési biztosként, vegyes hatósági és ombudsmani eszközrendszerrel. (Ez a rendszer működik egyébként számos államban, Nagy-Britanniától Lengyelországon át Szlovéniáig, Szerbiáig.)”
