Ezzel szemben az erdő a maga természetes formájában folyamatosan megújul, gyakorlatilag örökké él. A modern gyakorlat szerint gondozása úgynevezett szálaló technikával történik, ami jelentős emberi munkát igényel, de a nemzetközi tapasztalatok szerint eltartja magát – mondta az ombudsman. Azt az évi néhány milliárd forintot viszont, ami az állami erdőgazdálkodásból származik, fokozatosan vissza kellene forgatni az erdők fejlesztésébe, állapotuk javításába, a fakitermelés mennyiségét pedig már nem lenne szabad növelni – vélekedett Szabó Marcel. Szerinte ökológiai, természetvédelmi szempontból teljesen abszurd, hogy egy olyan ország, amelyben az erdőterületek aránya alig több az uniós átlag felénél, fát exportál.
A táj folyamatos erdőborítottságának megőrzése, bővítése, a tarvágások visszaszorítása és a „felsebzett” föld gyógyítása a legfontosabb feladat. Ezért van szükség arra, hogy az erdőtörvényben a gazdasági prioritások, nyereségességi szempontok mellett megjelenjenek az egész közösség érdekét szolgáló védelmi és közjóléti funkciók, amelyek a ma élők és a jövő nemzedék érdekeit is szolgálják – jelentette ki a zöldombudsman.
Az erdő materiális szolgáltatása a piacon értékesíthető farönk, védelmi funkciói közé tartozik viszont a talaj, a levegő és a víz minőségének védelme, az árvízvédelem, valamint a fajok sokféleségének biztosítása. Az erdő megszámlálhatatlan növény- és állatfaj élőhelye. Az erdő közjóléti funkciói közé tartozik rekreációs, egészségügyi szerepe, vagy akár a táj szépsége és mindazok a nem materiális értékek, amelyeket az emberi kultúra az erdőnek tulajdonít, és különösen értékessé, semmi mással nem pótolhatóvá váltak a mai urbanizált, technicizált világban.