Puzsér szintén azon az állásponton volt, hogy vezetőinknek csak arról kellene dönteniük, „merre kanyarodik a villamos”, és minden hatalmat Brüsszel kezébe kellene adni. Úgy vélte, Mátyás király óta igazán sosem voltunk függetlenek, amikor pedig 1990-ben „visszakaptuk függetlenségünket, nem szabadságot éreztünk, hanem elveszettséget”. A 4K!-s Istvánffy András viszont nem értett egyet, szerinte a függetlenséget nem is lehet kapni, mert az mindig gyanússá teszi a dolgot. Mint mondta, szerinte Puzsért kellemetlen meglepetés érné, amikor az oligarchák felbukkannának Brüsszelben. Puzsér tiltakozott, szerinte nem hasonlíthatjuk a brüsszeli rendszert a budapestihez. FAM viszont mát azon az állásponton volt, hogy „amikor a labancok kormányoztak, az is szar volt”. Hozzátette: „a mostoháé mindig rosszabb pofon”, és okosan kellene ötvözni a két rendszert.
Istvánffy ezek után kijelentette, hogy „még mindig nem állunk olyan rosszul, mint az emberiség többsége”. Mint mondta, ő élt a harmadik világban is, és ott még rosszabbnak mondható a helyzet. Gödri ennek kapcsán megjegyezte, nyolc év múlva ezek a mondatok még nagyon jól fognak jönni Orbán Viktornak, és az ilyesmivel mindig ki lehet térni az elől, hogy a nálunk lévő rossz helyzetet magyarázzuk. Istvánffy viszont hozzátette, hogy ő társadalmi tőkéről beszélt, ami lehetővé teszi a kitörést.
Puzsér kijelentette: mi a világ azon öt százalékába tartozunk, akik jól élnek, és „az a mi legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk kitörni, be a három százalékba”. Gödri szerint viszont „nem az embereket kéne baszogatni” olyasmivel, hogy „de az igazi zen örül a napfénynek is”. Szerinte a szabadságjogainkkal kellene foglalkoznunk, ezek eltiprása „mintha annyira nem zavarna minket”. Kitért ismét a korrupcióra és a trafikügyre is, amivel igenis foglalkozni kellene. Puzsér a témától egészen lázba jött, felállt és azt mondogatta, hogy „ez egy drogkartell, nemzeti drogkartell”. Mint mondta, olyan düh van benne trafikügyben, hogy elmondani nem tudja, és felháborítja „ez az újfeudális kaszt”.
Az utolsó kérdés a cigányokra vonatkozott, Puzsér viszont húzódozott a témától, látványosan nem akart beszélni róla. Még meg is szavaztatta a közönséget, ki akarja hallani, és megkérdezte: „vicces változatot akarjátok vagy a komolyat?”
Istvánffy láthatóan utóbbit választotta, mert arról beszélt: míg a szocializmus integrálta a romákat, addig a rendszerváltás után ők estek ki elsőként a társadalomból. Szerinte „valós cigány önszerveződésre van szükség”, de jelenleg inkább a klientúra-gondolkozás jellemző rájuk. Úgy gondolta, a felülről jövő segítségnyújtás nem lehet elegendő, és „el kell ismerni a baloldalon is, hogy egyes cigány közösségek bizonyos civilizációs fok alá zuhantak”. Hozzátette: „ez nem egy romantikus különlegesség, amilyen szubkultúra kialakult az ország bizonyos pontjain, hanem civilizációs probléma”. Puzsér úgy gondolta, ugyanezzel szembesülnek a nyugati országok is, „csak ők török- meg arabkérdésnek nevezik”. Gödri pedig zárásként arról beszélt, hogy a kérdést szociológiai, és nem faji alapon kell újravizsgálnunk. Michel Petruccani zongorista esetét hozta is fel, aki világhírű, egyébként kisnövésű zongorista volt. Gödri megemlítette, hogy egy újságíró csak arról tudta őt kérdezni, hogyan tud így zongorázni, pedig „ez nem törpe-, hanem zenekérdés”. Hozzátette: az analógiát azért hozta fel, mert itt is látszik: nem az a kérdés, ki a törpe és ki nem, hanem hogy ki mennyire tud zongorázni.