Senki sem támadta még ennyire Magyarországot: minden uniós forrást megvonna hazánktól Daniel Freund

„Ezeknek az átutalásoknak végre véget kell vetni” – írta a német politikus.

A föderáció terve nem titok, csak a szemétdombi kiskakasoknak most vált kellemetlenné.
„A kormány a lopakodó föderációt nyílt butasággal akarja visszaverni. Legalábbis erre lehet következtetni a miniszterelnök legutóbbi, Európával kapcsolatos okfejtéséből. Nem mintha hinne akár Európában, akár az ellenkezőjében, valószínűleg csak a semmiképp sem közszereplő tanácsadója által kitalált szerepekben hisz, most épp a szabadságharcosnak, mert így fontosabbnak érezheti magát, mint amilyen. Kár, hogy még ehhez is meglehetősen sokat kell torzítani a valóságon.
Kezdjük ott, hogy az európai föderalizmus nem lopakodik, hanem mindvégig nyíltan jelen volt az Európai Unió történetében, annak céljai között. Az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés szó szerint tartalmazza a közös állampolgárság, a közös kül- és biztonságpolitika, a közös védelempolitika, valamint az egységes intézményrendszer kialakításának igényét. Tessék elolvasni. A szerződés több, mint 20 éve lépett hatályba, Magyarország ennek tudatában csatlakozott az EU-hoz, nagyon helyesen. A csatlakozási folyamat fontos szakaszában épp Orbán Viktor volt a miniszterelnök, ha gondja lett volna ezekkel a kitételekkel, igazán lett volna módja észrevenni őket. (...)
A Fidesz jelenlegi európai pártcsoportja, az Európai Néppárt sem föderáció-ellenes, sőt, a Tavares-jelentés EU-értékeket ellenőrző mechanizmus felállítását javasoló paragrafusát a néppárt is megszavazta, szinte csak a magyar képviselők tartózkodtak. (Igen, meglepő, de a kérdéses paragrafust 593 szavazattal fogadták el. Ismételten: néppárti szavazatokkal is.)”