Kolosi Tamás, a Tárki elnöke A rendszerváltás és az értelmiség bűnei címmel tartott bevezető előadásában azon véleményének adott hangot, hogy a rendszerváltás élharcosa alapvetően a kulturális elit volt. Ezen értelmiségi kör túlnyomó többsége szerinte azt ugyan természetesnek vette, hogy a változások átalakulásokkal, üzembezárásokkal, munkahelyek megszűnésével járnak, azt azonban elképzelhetetlennek tartotta, hogy ugyanez a rendszerváltás az értelmiségi érdekszférában is megvalósuljon. Ezért mindent elkövetett, hogy a többi közt a felsőoktatásban, a tudományban, a kultúrában vagy akár a médiában minél puhább, egyszerűbb legyen a váltás.
A kutató úgy fogalmazott: azt nem tartották elképzelhetetlennek, hogy egy kohász munka nélkül maradjon, azt azonban igen, hogy újságíró vagy színész kerüljön az utcára. Hozzátette: a felsőoktatás vagy az egészségügy ameddig lehetett – sok területen máig – kitartott, míg a könyves szakma vagy a média már átesett a privatizáción. Kolosi Tamás emellett problémának tartotta azt a tematikát is, amelyet az értelmiség vezette rendszerváltás írt elő a közbeszéd számára: háttérbe szorult az, hogy mi lenne hasznos a társadalom számára, míg érték- és ideológiai konfliktusok kerültek előtérbe. Úgy folytatta: 2000-ben a politikai vezetés is változást kezdeményezett, Orbán Viktor miniszterelnökként ugyanis ekkor hirdette meg, hogy Magyarországon senki sincs középen, a társadalom kettéosztott.