Mégis vonultak a Nemzeti Érzelmű Motorosok

Nem vagyok biztos abban, h. jó-e az évente ismétlődő Élet Menete. A Holocaust éppúgy rémség, ráadásul európai rémség, mint a Holodomor (szintén Európa), az örmény, tuszi, kambodzsai, sajnos, stb. népirtások. Mi lenne, ha egyik héten vonulnának a gulágra hurcoltak, másikon a recskiek, harmadikon a "kitelepítettek" és így tovább, esetleg a meggyilkolt papok, lelkészek hozzátartozói, majd az 56-utáni megtorlás áldozatainak hátramaradottai. A zsidóság ugyan létszámában tragikusan megfogyatkozva, de világkarriert csinált. Az Egyesült Államokban a zsidók helyzetétől sokat elmond az Oroszlánkölykök c. regény. Vessük össze a maival! Az, h. Magyarország milyen átalakulási útra lépett s haladt 20 évig, a teljes lecsúszásig, egy SZDSZ nevű párt vezetőinek köszönhető -saját bevallásuk szerint. 4 év szünet után ők szeretnének 2014-től ismét vezetni, lehet, hogy a máig meglévő média fölényük ehhez hozzá is fogja őket segíteni. Az, ahol most ez a szerencsétlen ország tart egy nem túl jóindulatú szemlélőben. sőt, elszenvedőben azt a tév(?)képzetet is keltheti, h. a magyar holokausztért valamilyen jóvátétel mégiscsak megvalósult a sors(?) akaratából. Szóval, a bocsánatkérés, a bűnvallás sokszorosan megtörtént. Ideje lenne a továbblépésnek, megbocsátásnak. Ha pedig erre semmiképp sincs lehetőség a bűn borzalma miatt, akkor jobb lenne az együttélés felszámolásában gondolkodni, hiszen van saját ország, ahol egyetértésben, elfogadásban lehet élni és nem emlékeztet mindenki más a rémes 40-45-ös évek borzalmaira. Magyarország mai helyzete egy olyan országé, melynek egyik, évtizedek óta kivételezett helyzetben lévő elitje mintha a demokratikusan megválasztott kormányon és közvetve az országon kívánná leverni azt, h. merészelt egy olyan kormányt választani, melynek kormányzása alatt vezetői monopóliumuk megtörni látszik, a kevés állami pénzen, megszólalási lehetőségen osztozkodni kell a "bűnösök" leszármazottaival. Saját részemről hálás vagyok a megbocsátani tudóknak, írhatnék itt sok-sok nevet, de inkább nem, és jó életet kívánok Nekik közös hazánkban.

Felelőtlen pöcsfejek! aztán meg rinyálnak,hogy a zsidók lenácizzák a hülye fejüket!

ROGI! Elmeséli neked és Önöknek Hasem bácsi, hogy a zsidó miért nem államalkotó. Illetve miért nem lehet az! II. Habsburg József 1783-as rendelete tette lehetővé azt a jogi lehetőséget, hogy a zsidó nagykereskedőknek lehetővé váljon magyar földbirtok bérlésére és akár megszerzése is. Ekkor Magyarországon még 80 ezer zsidót tartottak nyilván. A magyarországi zsidókról szóló 1840. évi XXIX. törvény már biztosította a városokban való szabad letelepülésüket, és a szabad kereskedelem és ipar gyakorlását is. Az 1860. februári uralkodói rendelet zsidó személyeket is felruházott a birtokképesség, az ingatlanszerzés jogával. 1867. november 25. napján, az 1867. évi VII. törvénycikk rendelkezett a zsidóság teljes emancipációjáról.Tehát 1867. november 25. napjától hatályos 1867. évi VII. törvénycikk már a magyarországi zsidóság emancipációról szól. Ez a "zsidó polgári egyenjogúsítási törvény", az a törvény, amikor a magyar liberális nemesség jóvoltából a Magyarországon megtelepedett, ide bevándorolt zsidók a befogadó magyar nemzet polgárait megillető egyenlő polgárjogot kaptak. Erről a napról, amelyről Pesti Izraelita Hitközség 1868. január 5-i, ünnepi körlevelében ezt írta: IDÉZEM: „Örömünk annál belsőbb, lelkesedésünk annál nagyobb lehet, minthogy mindkét törvényhozó testület méltósággal, szívélyességgel, még eddig semmi más országban nem mutatkozott egyetértéssel fogadta el egyenjogúsítatásunk […] törvényét, minden sértő ellenszenv és előítélet kifejezése nélkül”. TEHÁT ERRŐL A NAPRÓL KELLENE IGAZÁN ÉS KIEMELTEN MEGEMLÉKEZNI! 1892. jan. 6-án a pesti zsidó hitközség dísztermében elfogadták Vázsonyi Vilmosnak a képviselőházszámára írt memorandumát, amely a zsidó vallás "Recepciójának" törvénybe iktatását kérte. Ennek nyomán és hatására a zsidó személyek polgári egyenjogúsítása után a zsidó vallás a többi magyarországi történelmi vallásoknak kijáró jogosultságait, Vázsonyi Vilmos által beterjesztett" Recepciónak" nevezett 1895. XLII. t.-c-ben nyerte el. 1785-től 1910-ig a magyarországi zsidóság létszáma megtizenháromszorozódott és a kezdeti százezer alatti létszámról, egy millió felettivé növekedett. Magyarországon kívül Kelet-Közép Európa egyetlen államban nem telepedett meg annyi zsidó, mint itt a Kárpát-medencében. MI TÖRTÉNT 81 ÉVVEL KÉSŐBB az 1867-es zsidó emancipáció után ? Hálából az emancipált zsidók leszármazottai az egykoron felmenőiket emancipáló, "egyenjogúsító" liberális magyar nemesség utódjait elűzték az országból. Vagyonukat elkobozták vagy kitelepítették őket és osztályidegeneknek nyilvánították! Ennek az emancipált "hálás" zsidóságnak egy jelentős része (tisztelet a kivételnek) fészkelte be magát az 1947 után felszámolt magyar történelmi elit és szétzúzott középosztály helyére. Egymás után magyarosították meg vezetékneveiket. Vették fel történelmi és autochton magyar nemesi családok vezetékneveit, ősi magyar települések helységneveit egyéb magyar hangzású neveket. Közben megtiltották a többszörösen megalázott, jogfosztott egykori történelmi elitnek az évszázadokon át használt, magyar királyok és fejedelmek által adományozott nemesi előnevek viselését. Tették ezt azzal a szándékkal, hogy a vezetéknevek alapján ne lehessen megkülönböztetni őket az autochton magyarságtól vagy rég honosodott egyéb magyarországi nemzetiségektől. Sorra elterpeszkedett a közéleten, rátelepedett a sajtóra, a közvélemény formálásra, a kultúrára, a gazdaságra, stb. Röviden meghatározva, a Magyarországon megtelepedett zsidóság jelentős politikai tényezővé nőtte ki magát. Ezt a szerepét valamennyi szegmensben a rendszerváltozás után is megőrizte. Némi felületes asszimilációra ugyan sor került, de ma „fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak. A judeobolsevik gyökérzetű liberálissá átvedlett szabadelvű magyarországi zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni“ a magyarságot. Ehhez pedig a rendszerváltozás után olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet még nem ácsolhatott soha. Magyarországon valójában nem antiszemitizmusról van szó, hanem bolsevik diktatúrában a judeobolsevik "zsidóság" által érdemtelenül megszerzett kulturális, közéleti és média, stb. monopólium görcsös és hisztérikus megvédelmezéséről. Ennek elvesztése miatti liberális-urbánus zsidó aggodalmakról. Ezen aggodalmak holokausztozással történő leplezéséről. Erről szól a történet általában, de tisztelet a kivételnek! TEHÁT EGY CSUPÁN 150 ÉVES KÖZJOGI TARTALOMMAL BÍRÓ ETNIKUMOT, VALLÁST ÉS TÖRTÉNELMI SORSKÖZÖSSÉGET, AMELYNEK AZÓTA SAJÁT NEMZETÁLLAMA VAN, SAJÁT ÁLLAMPOLGÁRSÁGGAL, STB, NEM LEHET MAGYAR ÁLLAMALKOTÓNAK NEVEZNI. OSTOBASÁGOKAT MEG NE BESZÉLJEN EGY POLGÁRMESTER CSAK AZÉRT, HOGY JÓ PONTOKAT SZEREZZEN MAGÁNAK A ZSIDÓK ELŐTT!

Nem találok szavakat, vagyis csak nagyon csúnyákat. Rogán szerint államalkotók a zsidók?! Eszem, ... megáll! Nálunk?? Egy-két év és kiderül a magyar csak rabszolga volt a zsidó és cigány honfoglalók mellett. Csak figyeljetek! De meg is érdemeljük, ha tűrjük ezt.