Kizárkóztatás

„Az biztos, hogy sem a nemzetközi, sem pedig az uniós szakpolitikai dokumentumok, sem pedig a vonatkozó irányelvek nem ismerik a társadalmi felzárkóz(tat)ás fogalmát. Azok másról beszélnek: a társadalmi befogadásról. Arról a folyamatról, amikor nem csupán a leszakadottakkal, a kirekesztettekkel kezdünk valamit, hanem amikor a többségi társadalomban is változások következnek be. De hogyan következhetnének be ezek a változások, ha már 3, de legkésőbb 6 éves kortól elkülönítjük a legszegényebb vagy sötétebb bőrszínű gyerekeket a jobb módú többségi gyerekektől? Úgy biztosítjuk társadalmi befogadásukat, hogy előbb kitaszítjuk őket?

Nem áll távol ez a gondolkodás Balogh Zoltántól. A miniszter az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány által a nyíregyházi görögkatolikus egyház szegregáló gyakorlata ellen indított pere kapcsán többször kiállt a telepi cigányiskola újranyitása mellett. Mint ismeretes, az alapítvány azért perelt be az egyházi fenntartót, mert az az önkormányzattal karöltve reszegregált, azaz újraindította a 2007-ben a szegregáció miatt bezárt iskolát.

Pedig Balog Zoltánnak nem csupán a szocializmus kritikai szemlélete miatt kellene távol tartania magát a felzárkóztatás oktatásügybe való visszacsempészésétől. Azért sem szabadna teret engednie e káros pedagógiai szenvedélynek, mert azt ’szakmai’ rábeszélésre már hőn-nem-szeretett elődje, Magyar Bálint is kipróbálta. És ki gondolta volna? Már nála sem működött: a cigány kisebbségi oktatásnak álcázott felzárkóztatás csak növelte a szegregációt és a lemaradást.”