Vértes: A politikai erőknek ki kell egyezniük

A kutató erről csütörtökön, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének csütörtöki budapesti rendezvényén beszélt. Vértes András a Mérők Klubja rendezvényen azt mondta, ma már általános vélemény, hogy 10 éves válsággal állunk szemben, aminek nagyjából a felénél vagyunk. Szerinte Magyarország, amely „tündérmeséből rémálommá vált”, egy csónakban evez Európával, csak éppen ellenkező irányban.

A költségvetési kísérletezés csődje a kutató szerint egyértelművé vált. A megszorítások nélküli „állítólagos egykulcsos megoldás” ahhoz vezetett, hogy Magyarországon sem a növekedés, sem a foglalkoztatás, sem a beruházások esetében semmiféle fejlődés nincs, túladóztatott, fejlődni képes szektorok vannak és kereslethiányos kisvállalkozások. Súlyosan leszakad az ország nemcsak a régiótól most már, hanem Európától is, a tőke és a képzett munkaerő pedig „lábbal szavaz” – jelentette ki.

A világválság első két évében a GDP és a fogyasztás együtt zuhant, 2010-től kezdve azonban a GDP stagnálása ellenére a fogyasztás egyértelműen csökkenő pályára került, vagyis a „nincs megszorításos időszakban” relatíve még rosszabb teljesítményt nyújtott az ország – mondta. A GKI elnöke úgy vélekedett, a kormány stratégiája azért nem vált be, mert a közvetett megszorítás rosszabb, mint a közvetlen megszorítás. A közvetett megszorítás látszólag nem sújtja a lakosságot, hanem a fejlődőképes ágazatokat terheli agyon adókkal, amelyek a költségeket nem azonnal ugyan, de végül továbbhárítják, és így ugyanúgy megszorításokat okoznak, közben azonban veszteségeket szenvednek el, és nem tudnak beruházni.

Az indirekt megszorítási politika következménye, hogy a magyar beruházások elváltak az uniós trendektől. Egyedül a feldolgozóiparban magasabb a beruházás érdemben, mint 1999-ben. Magyarországon a jövő erőforrásainak kiszáradása zajlik, a 17 százalékos beruházási ráta azt jelenti, hogy az üzleti szektorokban kisebb a beruházás, mint az amortizáció. Elméletileg az állótőkének a megújítása sem történik meg, ami azt jelenti, hogy két-három éven belül nem lehet növekedés. Ugyanez a helyzet a foglalkoztatásban – ette hozzá.

A sikerek között az államadósság csökkentését, a költségvetési hiány és az infláció 3 százalék alatti mértékét szokták említeni, amiben van igazság, de ha elemezni kezdjük, hogy mi van mögöttük, az derül ki, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyonnal korrigálva 4-5 százalékponttal nőtt 2010-2013 között az államadósság. A kutató szerint ugyanez a helyzet a költségvetés hiányával is. A hiány a GDP 4-4,2 százaléka volt 2009-2010-ben, ezt a mostani 2,7 százalékhoz mérve a különbség a GDP 1,5 százaléka, ami megegyezik a „kisajátított nyugdíjbefizetéssel”. Az inflációt pedig mesterséges rezsiháborúval nyomjuk le, amit ideig-óráig lehet csinálni, de rövidesen „vissza fog lőni” – tette hozzá.

A GKI elnöke úgy vélekedett: a gazdasággal kapcsolatos fő probléma nem gazdasági, hanem politikai jellegű. Ezek között említette többek között, hogy jogbizonytalanság, kiszámíthatatlan helyzet alakult ki. A joggal való visszaélés elrettenti a külföldi és a hazai tőkét, a nagytőkét, a kistőkét, mindenkit, aki tudja, menekíti a pénzét egy ilyen állam elől. Ilyen körülmények között a gazdaság semmiféle pozitív teljesítményre nem képes – mondta.

Ehhez hozzátartozik egy állami túlterjeszkedési stratégia, ami néhány ponton talán érthető, néhány ponton van értelme, de alapelvként az, hogy jobb az állam, mint a magántulajdon, nonszensz a piacgazdaságban. Mindemellett rosszhírünket keltik a világban, az, hogy bárkinek a tulajdona, üzlete, megtakarítása veszélybe kerülhet, elrettenti a befektetőket attól, hogy idehozzák a tőkéjüket – tette hozzá. Vértes András úgy vélekedett, hogy mindebben a sajtónak is nagyon nagy felelőssége van. Szerinte ma a sajtó Magyarországon – különösen a közszolgálati – abszolút nem tisztességesen tájékoztat. Hozzátette: nem gondolja, hogy mindig igazuk van, hogy nem tévednek időnként, de hogy a jobbító szándékú kritikák, vélemények egyáltalán nem jutnak el a magyar társadalom nagy részéhez, abban a sajtónak is óriási felelőssége van.

Az eredmény, hogy a GDP 2013-ban nem fogja elérni a 2005-ös szintet, a beruházások az 1999-es szinten lesznek, a háztartások fogyasztása pedig alig haladja meg a 2003-as szintet – mondta. Úgy vélekedett, hogy a politikai erőknek ki kell egyezniük egymással, társadalmi békét kell teremteniük, mert ha így folytatják, újabb egy vagy két elvesztegetett évtized következik. Bármilyen eredménye lesz a választásoknak, 2014-ben az összes demokratikus erőnek egy asztalhoz kell ülnie, és nem azzal kell foglalkoznia, hogy ki mit rontott el, hanem azzal, mit kell csinálni ahhoz, hogy a következő húsz év jobb legyen. Le kell verni azokat a politikai és gazdasági cövekeket, amelyekhez senki nem nyúl az elkövetkezendő húsz évben, amelyeket csak együtt lehet megváltoztatni – ejtette ki.