Magyarország, hipszterország

„Vastag keretes szemüveg, boka fölött libbenő gatyaszár és kötött sapka vs. csokornyakkendő és kisestélyi – nagyjából erről szólt A Dal döntője, amiben eldőlt, hogy Bye Alex képviseli a magyar színeket a malmői Eurovíziós Dalfesztiválon. A döntéssel lehet vitatkozni, de az biztos, hogy jobban jártunk a kissé flegma outsiderrel, mint az egymástól tökéletesen megkülönböztethetetlen nótákkal induló kertévés celebénekesekkel.

Azt, hogy mi mit szerettünk volna látni a köztévé többhetes dalversenyében, már sokszor elmondtuk, valami olyan eszement produkciót, amit nem felejtenek el a nézők uszkve három perc alatt, csikósjelmezben előadott grindcore-t vagy népdalokat dubstepre hangoló transzvesztitákat, de persze ez csak vágyálom maradt, kaptunk helyette tökegyforma előadókat, akiket javarészt a kereskedelmi tévék tehetségkutatónak csúfolt showműsorai termeltek ki, és csak egy-két olyan induló akadt (pl. a nyertes Bye Alex is), akik nem abból a sztárgyárból kerültek ki, amiből a Vastag Tamások vagy Radics Gigik előbújtak, felnyitás után két hónapig fogyasztható állapotban. (…)

Az, hogy a négyes döntőbe a zsűri By Alexet az utolsó helyen juttatta be, a közönség pedig állítólag 244 000 szavazatot küldve őt hozta ki nyertesnek, viszont figyelmeztetés lehet a kereskedelmi tévéknek és a lemezkiadóknak is: a közönségnek a töke tele van a megcsinált megasztárosokkal és x-faktorosokkal, nem azt akarják hallani, amiről a Tv2 és az RTL Klub kreatívjai úgy gondolják, hogy jó, hanem valami mást. És ez így van jól.”