Mit kíván a magyar nemzet?

„Ma nem csak a katonáink vannak külföldön, hanem lassan minden ismerősünk, pedig nem viszik őket. Mennek maguktól, és nem lehet őket hibáztatni érte. Az elmúlt három évben többen mentek el Magyarországról, mint '56-ban, mi viszont nem azért akarunk elutazni, mert muszáj, mert már nem tudunk itt életben maradni, hanem azért, hogy világot lássunk, és tapasztalatokat szerezzünk, de utána jó érzéssel hazajöhessünk, mert itt vagyunk otthon. Nem csak maradni nem akarunk kényszerűségből, de menni se.

Nem vagyunk hajlandóak politikai nézeteink miatt bűnhődni csupán azért, mert egy parlamenti kétharmad úgy gondolja. Nem akarunk koncepciós pereket. Békésen, de határozottan állunk ki a jogainkért, és nem fogunk meghátrálni minden megfélemlítés ellenére sem, mert változást akarunk, és azt ki is fogjuk kényszeríteni.

Uniót akarunk, de egész Európával. Büszke magyarok akarunk lenni, nem szánalom tárgyai vagy elrettentő példa. Nem leszünk bevándorlók, a nemzetközi eszmecseréknek alanyai és nem tárgyai akarunk lenni. Nem elszigetelődni akarunk, hanem nyitni, mert nem félünk a külvilágtól, mert képesek vagyunk átérezni az átalakuló-globalizálódó világ kihívásait, és meg tudjuk állni helyünket a versenyben. Az ország vezetőitől pedig elvárjuk, hogy ne akadályozzanak ebben, hanem segítsenek.”