Hogyan mérnek a közvélemény-kutatók?

Szerda délelőtt a budapesti Benczúr Házban tartotta közös kerekasztal-beszélgetését a Nézőpont Intézet, a Tárki, az Ipsos, valamint a Medián. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon ugyanazt mérik-e a közvélemény-kutató intézetek? A rendezvény első felében az egyes intézetek képviselői – Závecz Tibor (Ipsos), Hann Endre (Medián), Molnár Csaba Gábor (Nézőpont), Sik Endre (Tárki) – mutatták be saját kutatási módszertanukat néhány percben. Ebből kiderült, hogy igazán komoly módszertani különbségek nincsenek az egyes intézetek között; a későbbiekben pedig megtudtuk, hogy a telefonos illetve személyes lekérdezés, valamint a zárt (feleletválasztós), vagy nyitott kérdés használata nem eredményez drasztikusan különböző adatokat. Ezt követően Török Gábor, a BCE egyetemi docense, politológus moderálta a beszélgetést.

Nincsenek drasztikus eltérések

Török arra volt kíváncsi, hogy az egyes megjelent kutatókban megfogalmazódott-e a másik intézetekkel kapcsolatosan valamilyen szakmai kétely, módszertani probléma. Závecz Tibor, az Ipsos véleménykutatási igazgatója szerint nem egészen tiszta, hogy a Nézőpont Intézet mit ért pártszimpátia alatt, ugyanis szerinte ennek tisztázatlansága miatt mérhet a Nézőpont jóval magasabb támogatottságot a Fidesznek, mint más intézetek.

Molnár Csaba Gábor, a Nézőpont Intézet kutatásvezetője elmondta, hogy a pártpreferenciától némileg eltérő a pártszimpátia fogalma. Ezt tízkérdéses attitűdvizsgálattal mérik, amellyel be lehet nagyjából határolni, hogy az egyébként bizonytalan választópolgár melyik párttal vall azonos értékeket. Ezzel tudják kiegészíteni azokat az adatokat, amelyek a biztos pártválasztókra vonatkoznak, így kiderül, hogy a pártok mekkora potenciális táborból meríthetnek. Ez pedig fontos támpontot adhat a számukra arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű mozgósításra lehet majd szükségük.

Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója szerint sok részletben vannak eltérések az intézetek között, de ha ezekbe jobban belemennek, akkor a hallgatóság számára „követhetetlenné válik, már-már hókuszpókusszá” a beszélgetés. Szerinte a legfontosabb kérdés az, hogy az egyes közvélemény-kutatóknak őszintén válaszolnak-e az emberek – Hannt ez a kérdés már a hetvenes években is foglalkoztatta. A Medián ügyvezető igazgatója úgy véli, hogy túl sok szó esik a félelemről a mai közbeszédben, így nem egészen pontos adatokat mérnek a közvélemény-kutatók, mert nem kapnak őszinte válaszokat. Hann szerint az ellenzéki „mindenki veszélyes”-retorika a szakma szempontjából rendkívül veszélyes. Hann hozzátette: a pártpreferenciára vonatkozó kérdések kérdőíven belüli elhelyezése is eredményezheti az intézetek által mért adatok közti eltéréseket. Elmondása szerint a konkrét aktuálpolitikai kérdések befolyásolhatják a pártpreferencia-adatokat, ha azokra később kérdezünk. A Nézőpont Intézet telefonos kutatásaival kapcsolatban pedig kételyként megfogalmazta: „telefonban, nyitott kérdéssel nagyon nehéz megbízható választ kapni”.

Molnár Csaba Gábor egyetértett abban, hogy a kérdésszerkesztés, a kérdések sorrendje rendkívül fontos az eredmények szempontjából, ugyanakkor elmondta, hogy kísérletképpen több alkalommal is kérdeztek zárt kérdéssel, de nem tapasztaltak nagy különbségeket a kapott adatokban. Kérdéssorukat úgy szerkesztették meg, hogy a telefonos lekérdezés során bizalmi kapcsolatot alakítson ki a kérdezőbiztos a válaszadóval, hogy a végén őszinte választ kapjon a politikai vonatkozású kérdésekre is.

Závecz Tibor a nyílt vagy zárt kérdésekkel kapcsolatban elmondta, hogy az Ipsos mindkét módszert folyamatosan teszteli. Úgy érzi, hogy a nyílt kérdéseknél a médiában sokat szereplő pártok előnyhöz jutnak. A választási szituáció azonban némileg eltér ettől, hiszen ott meglévő listából választhat a szavazópolgár, így a zárt kérdést preferálják, megjelenítve azon a kisebb pártalakulatokat is. Hann Endrére reagálva pedig elmondta: a telefonos lekérdezésnél aktívabban válaszolnak az emberek, mint személyes lekérdezés esetén.

Sik Endre, a Tárki vezető kutatója azt emelte ki: „nem tudunk semmit arról”, hogy a választópolgárok mikor és mit hallanak maguk körül, a közvélemény-kutató pedig nem rekonstruálhatja ezt a folyamatot – ebben áll a felelősségük. Hozzátette: „a számok nem hazudnak”, azokat komolyan kell venni, így aki nem bízik a közvélemény-kutatók adataiban, az „rosszul végzi a munkáját”.

Stabilizálódtak a pártpreferencia-viszonyok

Török Gábor ezt követően arra kérte a kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, hogy mutassák be: milyen trendeket észleltek az utóbbi hónapokban a pártpreferenciákkal kapcsolatban. Sik Endre elmondta, hogy a Tárki mérései szerint a Fidesz támogatottsága hosszú ideig csökkent, a legutóbbi mérések viszont azt mutatják, hogy a folyamat megállt, lassú növekedést tapasztaltak. A Jobbik továbbra sem éri el az MSZP támogatottsági szintjét, mindkét párt tartja pozícióit. A többi pártról szerinte nem lehet érdemben beszélni a statisztikai hibahatár miatt.

Molnár Csaba Gábor elmondta, hogy a Nézőpont Intézet az Együtt 2014 tavaly őszi első bemérésekor figyelmeztetett, hogy a formációval kapcsolatos mérésekkel óvatosan kell bánni. A Fidesznél 2011. október-novembere környékén tapasztaltak „drasztikus csökkenést”, ám azóta tartják azt a szintet. A második legnépszerűbb párt kérdése kapcsán elmondta, hogy a Jobbik valószínűleg „elérte az üvegplafont”, míg az MSZP-vel való szimpatizálást még ma sem „divatos” bevallani. Hozzátette: a baloldal „tud növekedési potenciált mutatni”.

Hann Endre a Medián adataiból azt olvasta ki, hogy a pártpreferenciák meglehetősen stabilak, nincsenek nagy változások, vagy tendenciák az utóbbi időben. A választani nem tudók vagy nem akarók aránya ugyanakkor növekedett. Elmondása szerint tavaly novemberben az akkor színre lépő Együtt 2014 képes volt bizonytalanokat megszólítani, ám ezek a szavazók ismét a bizonytalanok közé sorolják magukat, ezért növekedett az arányuk. Hozzátette: akkor 14 százalékra mérték be őket, amely „jó mérés volt, mint a Medián összes mérése”. Igaz – mondta Hann –, a rávezető kérdések lehet, hogy sugalmazóan hatottak a válaszadókra, viszont novemberben ugyanúgy mértek, és ugyanolyan támogatottságbeli csökkenést mutattak ki, mint más intézetek. A Medián ügyvezető igazgatója elmondta azt is, hogy szerinte nem is kutatás-módszertani kritikákat fogalmaznak meg a közbeszédben a közvélemény-kutatókkal szemben, hanem a „publikálás módja, a hangsúlyok” a kritika tárgya.

Závecz Tibor az Együtt 2014-probléma kapcsán elmondta, hogy az Ipsost például amiatt kritizálták, hogy miért nem szerepel a pártpreferencia-mérésükben a Bajnai vezette alakulat. Elmondása szerint csak pártokat mérnek, így az Együtt párttá alakulásának bejelentése óta már ők is mérik az Együtt 2014 támogatottságát. A trendeket pedig aszerint szemléltette, hogy számításai szerint mekkora szavazótáborral rendelkezhetnek az egyes pártok. A Fidesz eszerint másfél és kétmillió szavazó között mozog, most éppen utóbbi felé mozdult el, ennek „egyértelmű oka a rezsicsökkentés”. Az MSZP 1,3 millió szavazóval rendelkezhet, a Jobbik 6-700 ezerrel, az LMP és a DK százezer körülivel, míg az E2014 négyszázezerrel. Utóbbi támogatói szerkezetéről elmondta, hogy az egykori SZDSZ támogatói szerkezetével mutat hasonlóságokat. Závecz emellett szót ejtett arról is, hogy közérzetjavulást is tapasztaltak.

A közvélemény-kutató „céh” összetartása fontosabb, mint a kemény kritika

Ezt követően Török Gábor lehetőséget biztosított a hallgatóság számára is, hogy tegyék fel kérdéseiket. Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjének azon kérdésére, hogy van-e átszavazási hajlandóság az Együtt 2014 és az MSZP szavazótábora között, Hann Endre elmondta, hogy a baloldali szavazók körében nagy igény mutatkozik az összefogásra. A Medián adatai arra engednek következtetni, hogy a keresztbeszavazási hajlandóság aránya is magas, igaz, az MSZP-szavazók körében népszerűbb Bajnai Gordon, mint a baloldali, de nem MSZP-s szavazók körében Mesterházy Attila.

Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója pedig azt kifogásolta, hogy ugyan a trendek hasonlóak minden közvélemény-kutatónál, de a számok nagyon nem. Szerinte erre jóval nagyobb hangsúlyt lehetett volna fektetni a vitában. A megjegyzésre szintén Hann Endre válaszolt, aki elmondta: „kártékonynak” tartja azt az elvárást, hogy az intézeteknek össze kell kapniuk az eltérő eredmények miatt. Elmondása szerint minden szakmában megvan a „kulturált versengés tradíciója”, ez pedig egy olyan kiszolgáltatott szakma esetében, mint a közvélemény-kutatás, különösen igaz. Kiemelte: ha azt mondanák, hogy az egyik intézet elfogult, akkor azzal azt sugallnák, hogy ez a szakma lehet elfogult, „holott nem”. „A céhnek az összetartása fontosabb ennél” – mondta a Medián ügyvezető igazgatója.

Végezetül Molnár Csaba Gábor levezetésképp néhány humoros Facebook-kommenten keresztül mutatta be, hogy milyen kritikákat kapnak a közvélemény-kutató intézetek, majd elmondta, hogy a Nézőpont, az Ipsos, a Medián, a Tárki és a Századvég közös honlapot indít kozvelemenykutatok.hu címen, ahol könnyen átláthatóvá teszik az egyes intézetek az adataikat. A holnap egyelőre tesztelési fázisban van, de a közeljövőben már megtöltik tartalommal, így majd egy helyen lehet áttekinteni, hogy az öt nagy intézet milyen kutatásokat végez. Emellett pedig rendszeresen szeretnének konferenciákat rendezni, ahol módszertani tapasztalataikat oszthatják majd meg egymással a közvélemény-kutató intézetek.