Emmi: A kormány sokat egyeztetett a felsőoktatás átalakításáról

Sporting - Videoton 2 : 1 . Sándort kiállították.

Kedves Barátom! Újra bevezették a tandíjat Magyarországon. Azt mondják szükséges, hiszen tandíj nélkül mi, fiatalok csak ingyenélők vagyunk: más emberek pénzén, de csak saját hasznunkra tanulunk. Vagyunk néhányan, akik nem értünk ezzel egyet. Szánj időt magadra! címmel azért indítottunk kampányt, hogy Hozzád és minden fiatalhoz eljuttassuk a tandíjjal szembeni érveinket. Gazdasági, társadalmi, nemzedéki összefüggéseket. Mert a tandíj elsősorban nem politika: nem egyik vagy másik párt, nem is a törvényhozás magánügye. A tandíj RÓLUNK szól, sorsáról a népszavazáson NEKÜNK kell döntenünk! Azt mondják: tandíj nélkül mi, fiatalok csak ingyenélők vagyunk. Vegyük komolyan a minket ért vádakat. Nézzük meg, kinek van igaza! Barátsággal, Schneller Domonkos A Budapesti Fidelitas elnöke A modern, XXI. századi társadalmak alapja a tudás. Ha Magyarország felzárkózása a cél, akkor minél több jól képzett szakemberre van szüksége az országnak. A kormány oktatáspolitikája és a tandíj bevezetése ezt a felzárkózást lassítja és ellehetetleníti azzal, hogy tömeges számban zárja ki a szegényebb diákokat a felsőoktatásból. Hamis érvekből és hazugságokból nincs hiány; ezeket vesszük sorra: „Túl sok az egyetemista.” Nem igaz. Az igaz, hogy a rendszerváltoztatás óta lényegesen megnőtt az egyetemisták száma, de ezt a kereslet növekedése okozta. Az OECD országokban a felsőoktatásban végzettek aránya átlagosan 26%, ehhez képest hazánk jelentősen elmarad a 17%-os értékkel, ráadásul ez hazánkban lassabban növekszik, mint az OECD országokban. „Túl sok az ingyenélő egyetemista.” A gyerekek egyetemi taníttatása eddig is magas terheket rótt ki a családokra. Már azzal is terhet vállal a család, hogy nem dolgozik a gyerek, hanem tanul, amely időszakban ugyanúgy ellátást igényel. Ezekhez hozzáadódnak még a több tízezer forintos tankönyvek és a különórák költségei. Ráadásul sokan messze tudnak csak tanulni a szülőhelyüktől, ahol albérletet vagy kollégiumot kell fizetniük, és az utazás is pénzbe kerül. Kutatások szerint az egyetemisták megélhetési költségei tandíj nélkül is elérik a havi 80.000-90.000 Ft-ot. „A túl sok ingyen élő egyetemista, aki 10 év alatt végzi el az egyetemet…” Eddig is csak 13 félévet finanszírozott az állam (az Orbán-kormány idején 10-et), azon felül fizetni kellett. Egyébként pedig a tandíj bevezetésével sok diákot munkavállalásra kényszerít a kormány, így ők maguk okozzák az egyetem elvégzéséhez szükséges idő növekedését. Egyetértünk azzal, hogy a hallgatókat jó teljesítményre kell motiválni, de a tandíj erre nem alkalmas eszköz. „… és kevés a szakmunkás, akikre sokkal nagyobb szükség lenne.” Nem azért kevés a szakmunkás, mert sok az egyetemista. Teljesen abszurd a kőművesek, ácsok hiányát a jogász vagy orvos hallgatók számával magyarázni. Ennek az igazi oka a képzési rendszerben keresendő. Túl sokan lépnek ki úgy a közoktatásból, hogy semmilyen szakképesítést nem szereztek. Szóval ez az érv csupán hangulatkeltés és a fiatalok különböző csoportjainak a szembeállítására játszik. Továbbá tegyük azt is hozzá, hogy a KSH adatai szerint a szakmunkások körében magasabb a munkanélküliség, mint az egyetemi végezettséggel rendelkezőknél. „Túl sokat költ az ország a felsőoktatás finanszírozására.” Az Oktatási és Kulturális Minisztérium adatai szerint Szlovákiában, Franciaországban, Csehországban és Hollandiban is a Magyarországival közel azonos vagy valamivel kisebb mértékben járul hozzá az állami szektor GDP arányos részesedése a költségekhez, a magyar adatok megfelelnek az OECD átlagnak. Magyar helyzet Azzal persze nem vitatkozunk, hogy a felsőoktatásba több pénz kell. A felsőoktatás támogatása lényegében évek óta stagnál, miközben a működési kiadások drámai mértékben emelkedtek. Ráadásul az intézményeket PPP programokba kényszerítették, amivel évekre eladósították őket. Ami most történik, az pusztán az elhibázott kormányzati intézkedések miatt megnőtt költségvetési hiány áthárítása a diákokra. A kormány annyival kevesebb pénzt ad az egyetemeknek, amennyit azok a hallgatóktól beszednek. Vagyis nem jutnak többletforrásokhoz az egyetemek a tandíj bevezetésével. Az a kormányzati álláspont, mely szerint amennyiben a tandíjat eltörli a népszavazás, a diákok fognak rosszabbul járni, mert a költségvetés nem adja majd oda a kieső bevételeket az intézményeknek az óvodai homokozóban zajló viták színvonalát tükrözi. „Ha nem adod oda a lapátodat, nem leszek a barátod.” Semmilyen törvény nem tiltja, hogy a kieső összeget a kormány a költségvetés átcsoportosításával pótolja. Mi javasoljuk, hogy kezdjenek bele azonnali, radikális kiadáscsökkentésbe, amivel ezen kieső források pótolhatóak lesznek. Azt is tudni kell, hogy az ÁFSZ adatai szerint a diplomás munkavállalók közel 2,5-szer többet keresnek nem diplomás társaiknál. Ebből egyenes úton következik, hogy a diplomások az életük során ennyiszer több adót is fizetnek. 2006-os adatok szerint 153.031 Ft az átlagos alapbére egy szakmunkásnak, míg 372.321 Ft egy egyetemi diplomával rendelkező dolgozónak. Ez azt jelenti, hogy éves szinten csak SZJA-t közel egy millió forinttal több fizet az államnak egy diplomás munkavállaló. Vagyis a teljes taníttatásának költségei alig pár év alatt megtérülnek. A diákok helyzete A polgári kormány nem tandíjat, hanem diákhitelt vezetett be. Az akkori ellenzék - akik ma kormányon vannak - ezt élesen támadta. Mára Ők is belátják, hogy tévedtek. Ugyanakkor nem áll meg az az állítás, hogy a diákhitelből könnyedén kifizethető a tandíj összege. Azért hamis az állítás, mert a diákhitelt ma is felveszi a hallgatók jelentős része, és a megélhetési problémáik megoldására fordítják. A tandíj bevezetésével őket lehetetlenítik el. A mai hiteligénylők több mint 26 %-a nem tudta volna befejezni tanulmányait a diákhitel nélkül. A hallgatók fele (költségtérítés néven) ma is fizet tandíjat. Az Ő tapasztalatuk bizonyítja, hogy fizetési kötelezettségük egyáltalán nem erősíti megrendelői pozíciójukat a felsőoktatásban. Fizetünk a buszbérletért és a vonatjegyért is, de ettől még nincs befolyásunk arra, hogy a menetrendet betartva közlekedjenek vagy tisztábbak legyenek a járművek. Ha a felsőoktatás finanszírozását ránk, diákokra hárítják, akkor az egyetemek érdeke továbbra is a hallgatók minél nagyobb számú felvétele marad. Ugyanazokért a - sokszor alacsony színvonalú - szolgáltatásokért, nem kielégítő körülményekért ezentúl fizethetünk, melyeket eddig ingyen megkaptunk. Fizetnünk kell, de az oktatás minőségének javulására nincs garancia. Az elmúlt évtizedben kialakult minőségi problémákat a tandíj nem oldja meg! Nemzetközi példák Gyakran emlegetik azt az érvet is, hogy Európában mindenhol létezik általános tandíj. Ez nem igaz. Norvégiában, Svédországban, Dániában, Finnországban, Skóciában, Görögországban nincs tandíj. Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Írországban, Csehországban, Ausztriában és Portugáliában létezik ugyan változó mértékű tandíj, de ez az adott országok átlagos bérszínvonalához képest nagyságrendekkel kisebb, mint hazánkban (pl.: Németországban 66-113€, Franciaországban 137-398€) Sokszor hivatkoznak az Egyesült Államok oktatási rendszerére is, állítva, hogy az USA-ban a hallgatók állják a teljes felsőoktatásuk költségeit. Azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy az USA-ban a tandíjjal párhuzamosan működik egy a társadalmi tagozódást leképező civil ösztöndíj-rendszer. Vagyis senkit sem zárnak ki a felsőoktatásból, továbbá a felsőoktatás költségeinek a 40%-át még ott is közpénzből finanszírozzák. Eredménye: 3. kérdés: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?" A népszavazás e kérdés tekintetében eredményes. A feltett kérdésre leadott szavazólapok száma 4 059 121, érvényesen szavazott a szavazólapot leadott választópolgárok 99,17 %-a, 4 025 258 fő, érvénytelenül szavazott a szavazólapot leadott választópolgárok 0,83 %-a, 33 863 fő, IGEN választ adott az érvényesen szavazó választópolgárok 82,22 %-a, 3 309 616 fő, NEM választ adott az érvényesen szavazó választópolgárok 17,78 %-a, 715 642 fő, IGEN választ adott az összes választójogosult 41,16 %-a, NEM választ adott az összes választójogosult 8,90 %-a. Az adófizetők pénzéből ez a magasabb prioritás: A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 35 milliárd forintból, míg a médiatanács 126 millió forintból, és 4,5 milliárd forintos költségvetésen kívüli keretből gazdálkodhat. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) büdzséje jövőre 78,3 milliárd forint lesz az Országgyűlés Számvevőszéki és költségvetési bizottságának előterjesztése értelmében.

hazudnak a droidok

"a rektori konferencia és a hallgatói önkormányzatok megismerhették a kormány koherens és következetes elképzelését a felsőoktatás átalakításáról, és elmondhatták róla a véleményüket. Ezeket a kormány minden esetben figyelembe vette, és amennyiben illeszkedett a felsőoktatási stratégiába, beépítette abba" "amennyiben illeszkedett a felsőoktatási stratégiába, beépítette abba" - azaz ha találtak valakit, aki azt mondta, amit ők hallani akartak, akkor annak a véleményét beépítették. Aki mást mondott, azt nem. Ez nem egyeztetés. Ez nem demokrácia. Ez nem átgondolás.