A tiszavasvári eredmény azt mutatja, hogy választásföldrajzi szempontból 2014-ben könnyen három részre szakadhat az ország: lehetnek fideszes, baloldali (MSZP-s? Együtt 2014-es?) és jobbikos területei, ami ugyancsak érdekes eredményt hozhat az új választási rendszerben. Például egyes felmérések szerint Budapesten már most is az MSZP vezet néhány százalékponttal, ami közös baloldali indulás esetén valószínűleg azt jelenti, hogy a fővárosban minden egyéni mandátumot elvisznek, és a szuperkompenzáció miatt még az országos listájukra is gyűjtenek egyéni voksokat szép számmal. Hasonló lehet a helyzet a megyeszékhelyeken, illetve a megyeszékhelyek dominálta egyéni választókerületekben. A legnagyobb erőt díjazó új, egyfordulós rendszer könnyen balul üthet ki a Fidesz számára, mivel a baloldali ellenzékét együttműködésre kényszeríti, a jobboldali szavazatokon viszont mindenképpen osztoznia kell a Jobbikkal (igaz, mint a tiszavasvári példa is mutatja, a radikáljobbnak a szocialista szavazók körében is van bőven keresnivalója).
És akkor még nem is beszéltünk a választási regisztrációról, amit éppen ma készülnek az alaptörvénybe betonozni a kormánypártok – a tőlük megszokott eleganciával, hiszen nem csak az intézményt, de rögtön az eljárást is alkotmányosítják. A választási részvételt megnehezítő, a jóval több szabadidővel rendelkező idősebbek politikai súlyát tovább növelő, ezért is különösen kártékony személyes feliratkozás óriási bizonytalanságot visz a következő választás kimenetelébe. Más lesz a kampány, más lesz a választás, de nem tudjuk, hogy milyen. A Fidesznek ismét egy olyan, pillanatnyilag a maga szempontjából jó ötletnek tűnő konstrukciót sikerült kialakítania, ami leginkább a médiatörvényre vagy a csodálatos 100 napos program 2002-es megszavazására emlékeztet: veszteni sokat lehet rajta, ellenben az, hogy nyerni lehet-e bármit is, ugyancsak kérdéses. A választási feliratkozás ugyanis aligha lesz sétagalopp a kormánypárt számára, annak viszont komoly esélye van, hogy a kormány elleni tiltakozó aktussá alakuljon, ez legyen az Első Csapás a NER-re. Egyáltalán nem életszerűtlen, hogy az ellenzéki választók lelkesen, revansvágytól fűtve, a kormánypártiak meg csak vonakodva vesznek majd részt a regisztrációs procedúrában. A Fidesz hiába bízik a mezőnyből valóban messze kiemelkedő kampánygépezetében, míg 2010-ben sokat tudott arról, kik a támogatói, a mai tudása sokkal bizonytalanabb. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egy, a kormánypártok számára győztes választás esetén milyen legitimációs problémákat jelent majd a választási rendszer durva átalakítása.