A Borsodi Mezőség állami földbérleti pályázatairól

„A jelen elemzés tovább erősítette a korábbi, Fejér megyei vizsgálat alapján kialakuló - számomra már akkor is döbbenetes - képet, és azt az elkeserítő következtetést, hogy a földbérleti pályáztatás bevezetett rendszere elfogadhatatlan, védhetetlen, az általunk hirdetett birtokpolitikai elvekkel teljességgel ellentétes eredményekre vezet! A helyben lakó gazdálkodó családoknak, a fiataloknak illetve a gazdálkodás mellett gyermekeket is vállaló fiatal pároknak esélyt sem ad a rendszer a földhöz jutásra.

Ez az út, irány - még határozottabban állítom - Dél-Amerikába visz, és alapvetően megrendíti az emberekkel megkötött szövetségünket! Nekünk pedig - változatlanul szilárd meggyőződésem szerint - velük, az emberekkel és nem a spekuláns oligarchákkal, »zöld bárókkal« kell szövetkeznünk! A helyben lakó, gazdálkodó családoknak kell a földet adnunk! Ez a munkahelyteremtésnek és a föld megőrzésének, nemzeti hatáskörben tartásának, de túlélésünknek is az egyetlen járható útja! (...)

Alapelvekként kell rögzíteni, hogy az állami földek jövedelmének azt a települést kell gyarapítania, melynek közigazgatási területéhez tartozik, az állami földek bérleti jogának megszerzésére csak helyi gazdák pályázhassanak, és ettől csak akkor lehessen – az adott településsel határos településekre, de nem több mint 20 km-es körzetre kiterjesztve - eltérni, ha nincs helyi gazda, aki vállalná a művelést, helyi gazda az, aki az adott településen él, illetve olyan fiatal pár, aki a demográfiai földprogram keretében, annak feltételeit vállalva ott letelepszik.”