A szülő is megbuktattathatja gyermekét

Iskolánk egy átlagos osztályában van 3-4 SNI-s, 5-6 BTM-es tanuló. Ez részben értelmileg -, részben tanulásban akadályozott, vagy beilleszkedési gondokkal küzdő, magatartászavaros tanulókat jelent, legalább 3 tanuló HHH-s (halmozottan hátrányos helyzetű) 7-10 HH-s (hátrányos helyzetű). A tanulók jelentős része írás-olvasás nehézséggel küzd. Minden problémával küzdő tanulóval differenciáltan kell foglalkozni, egyénileg fejleszteni, erről fejlesztési naplót vezetni. Ennek előkészítése naponta több órát vesz igénybe, a diszes tanulók valamennyi írásbeli munkáját folyamatosan javítani kell, hogy fejlődjön. Van olyan tanítványom, akinek egy fél oldalas fogalmazásában több mint 400 hiba van (nagyítóval, több nap alatt lehet javítani) A javítások mellett persze tanítsunk kooperatív módszerrel (egy-egy ilyen óra előkészítése, a szükséges eszközök elkészítése éjszakákba nyúló feladat), használjunk projektort, digitális táblát (ehhez is mi készítünk mindent, mert a költségvetésből nincs pénz 2-300 ezer forintos programokra) Nem jut oktatástechnikusra sem pénz, ezért emeletek között rohanva kell előkészíteni az órákat, miközben ügyelni is kellene, mert a magatartászavaros, szocializálatlan gyerekek folyamatosan ütik egymást. ( Hihetetlen, de nem jutunk el a WC-re sem, tanítás után majd bepisilünk!) Az elmúlt 2 hétben 9-szer kellett kihívni a rendőrséget az iskolába. Mindezt azért írtam le, hogy aki nem dolgozik ilyen iskolában, az is lássa át az áldatlan állapotokat. 50 feletti, agyonhajszolt, sorozatos kudarcélménnyel teli, megalázott emberekről van szó, akik gyakran saját költségen tanulva(tanfolyam, egyetem - félévenként150 ezer) több diplomát szereztek és bruttó 200 ezer forintot nem éri el a bérük. Szóval mindannyian lelkesen várjuk, hogy ne kapjunk túlórapénzt, a nagyon problémás gyerekek egész délután rongálják az idegeinket stb. Üdvözöljük az új köznevelési törvényt!!!!!

Az jó dolog, ha a maximális osztálylétszámot adják meg, ami egyébként így is sok. 22 gyermek, pláne a mai fajtából is untig elég volna egy osztályban. Aztán nehogy besündörögjön, hogy mondjuk 22 alá nem csökkenhet az osztálylétszám, és akkor összevonással már lehet 40 is akár. Ha egy szülő gyereke pl betegség miatt sokat hiányzott, ezért kettessel áttuszkolható felsőbb osztályba, a szülő viszont úgy gondolja, vigye ismét végig az osztályt nagyobb sikerrel, akkor megbuktattathatja-kérdés, hogy ez inkább évismétlés saját kérésre. Támadják az előkészítő osztályt, hogy hú, aki ide kerül, az már örök életére csak kefekötő maradhat. Pedig az óvoda ma már nem készít az iskolára, számukra a játék a fő tevékenység. S ha a szülő, az ominózus napi 7 percben sem tudja megadni az iskolakészültséget, s a gyerek nem tud különbséget tenni a bal és jobb között, sose hallotta azt a szót, hogy mögötte, keresztbe, nagyság szerinti sorrendbe, nem tud 5 verset, mondókát elmondani...akkor ne kezdjék a semmire építeni az írást-olvasást, hanem kerüljön kislétszámú előkészítőbe, ami lehet a béke szigete is. Az mindenki előtt köztudott, hogy a JÓ pedagógus otthon legalább naponta + 2-3 órát készül a másnapjára,ötleteket gyűjt, feladatlapokat tervez,olvas-tájékozódik, hogy naprakész lehessen, ami egy pénztárosnál, egy buszvezetőnél...ugye fel sem merül igényként. Legfeljebb most már nem fog készülni, mert nem marad rá ideje, ha egész napját az iskolában tölti. Úgy tiltakoznak a változások ellen, mint ha valami tökéleteset rombolnának most le, holott ilyen mélyen talán soha nem volt az oktatásügy óvodától a felsőoktatásig, mint az elmúlt évtizedben. Innen már csak felfelé mozdulhat. Remélhetőleg.

Egyszerűen pluszterherket raknak az eddig is túlterhelt tanárokra, nevelőkre. Őszintén remélem, hogy a pedagógus-szakma fölháborodásának fog hangot adni ezen silány, értékelhetetlenül silány tervezettel kapcsolatban.

Eddig az elégedetlen szülők "buktatták meg", inkább borították meg a tanárokat, ha valami nem volt ínyükre a kis kedvencükkel kapcsolatban...