„Politikai szerzetesrend vagyunk” - Mit akar az Élőlánc?

Egy hölgy meglátja nálam a friss élőláncos programot, rögtön meg is örül neki: „ugye tudja, hogy csak ez a program képes helyreállítani a magyar gazdaságot?” Kérdem, miért, talán meg se hallja, mondja tovább.

 

A sajtó némasági fogadalmat tett

velünk kapcsolatban, kezdi az Élőlánc Magyarországért programbemutatóját Lányi András, aki a zöld szerveződést politikai szerzetesrendként definiálja, utalva arra, hogy bár a választásokon nem indulnak, a közügyekbe azért aktívan bele kívánnak szólni. Ezért jöttek ki most az Élőlánc Magyarországért – Politikai vitairat 2010 című programmal. „A rendszerváltás kora véget ért. Nem átmenet volt ez a húsz év, hanem zsákutca” – írják a kötet bevezetőjében, megadva ezzel a rendezvény alaphangját. A következő években dől el a sorsunk, írják.

Szorult helyzetünk, elszegényedésünk, hanyatló tudásunk, romló egészségünk, a gátlástalan természetpusztítás, megosztottságunk és az ország egyre kedvezőtlenebb nemzetközi megítélése világos választ követel a kérdésre: hogyan tovább? Rögtön meg is válaszolják: Nincs kiút a válságból, amíg magántársaságok osztozkodnak a köztársaságon, amíg a nemzet nem képes ellenőrizni és elszámoltatni azokat, akik a sorsáról intézkednek. Akárki kormányozza Magyarországot a következő években, döntenie kell: akar-e végre részvétlen demokráciánkból részvételi demokráciát csinálni, teszik fel a kérdést.

 

 

Miután siránkozik egy kört az újságírók jelenlétének hiánya miatt (a Mandineren kívül a HVG, a Kossuth és Lánchíd rádiók és pár zöld blog volt jelen), Lányi elmondja véleményét az áprilisi választásról, ami szerinte nem más, mint nagy mintán elvégzett közvélemény-kutatás, amin a politikai nagybefektetők felmérik, mennyire sikeres marketingkampányt folytattak az elmúlt években. „Nem veszünk részt az ígéretek versenyében, nem keressük a választók, szponzorok, hitelezők kegyeit” – írják a program előszavában. Mi tulajdonképpen azért vagyunk párt, mondja Lányi, mert a nyilvánosság előtt képviselünk egy programot, amit meg is akarunk valósítani.

Hogy hogyan jut el a program a megvalósulásig, ha egyszer nem indulnak a választásokon? Lányi erre is tudja a választ. A parlamenti választáson való indulás csak az egyik eszköze annak, hogy a programért küzdjünk. Az ehhez szükséges erőforrások azonban nem állnak rendelkezésünkre, mondja. Másként próbálunk hatni, az itt lefektetett gondolatok valahogy csak-csak utat fognak találni a döntéshozókhoz, remélik a zöldpárt elnökségi tagjai. 

 

 

A 140 oldalas, újrapapírra nyomtatott vitaindító a társadalom- és gazdaságpolitika, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, a környezet- és természetvédelem, az oktatásügy, a kultúrpolitika (hű, ha ezt Heller Ágnes látná!), a cigány- és magyarkérdés, az egészségügy, az építésügy, a közlekedés- és energiapolitika, a kül- és biztonságpolitika és a közigazgatás-törvényhozás területeit öleli fel. A programot többek közt Lányi András, Schneller István, Meller Tamás, Pákozdi Imre, ifj. Bárdy Péter, Ács Sándorné és Miklóssy Endre írta.

Szigorúbban szabályoznák a nyugdíjaztatási feltételeket, felülvizsgálnák a korkedvezményes nyugdíjakat, újraszabályoznák a magánnyugdíjpénztárakat. Több jogot és felelősséget akarnak a térségi közösségeknek, decentralizációt sürgetnek. A gazdaság alapuljon helyi erőforrásokon, ehhez azonban vissza kell azt hódítani a multicégektől (Lányi: „a magyar gazdaság életképes részeit gyarmatosították, hogy a multicégeknek újabb piacai legyenek”), és alulról felfelé megújítani az egészet. Az alapvető erőforrások maradjanak magyar kézben, az élelmiszer stratégiai árucikk lesz, így fontos, hogy azt helyben termeljék meg. Magyarország sorsa vidéken fog eldőlni, állítja az Élőlánc.

 

Meg kell fontolni egy előregisztrációs választási rendszer bevezetését, részvételi demokrácia kell. Legyen önálló városfejlesztési, építés- és lakásügyi minisztérium. A személy- és teherközlekedés mennyiségét csökkenteni kell a közösségi közlekedés javára. Az atomenergia nem jó, mert a nukleáris fűtőanyagot ugyanúgy az oroszoktól szerezzük be, mint a földgázt, a legjobb ezért a geotermikus, a szél- és a napenergia. Az OEP-et és a tébét meg kell tartani és erősíteni, az orvosképzés feltételeit javítani kell. A kultúrpolitika legfontosabb feladata ma szerintük az, hogy felszámolják a pártbefolyást, megerősítsék a média közszolgálati jellegét, illetve támogassák a médiafüggő életmód alternatíváit.

A cigánykérdés viszont szerintük megoldhatatlan. A magyarkérdést kell inkább megoldani, mondják. El kell érni, hogy könnyebb legyen tisztességesen megélni, mint tisztességtelenül – és ha ez sikerül, lassan a cigányprobléma is megoldódik magától, véli Lányi. A kül- és biztonságpolitikai fejezet a kötet gyenge pontja, itt szerző sincs, egy konferencia anyagából ollózták össze azt, ami van. Az Élőlánc-alapító a Mandiner kérdésére elmondta: nincs meggyőződve arról, hogy valóban szükséges-e Magyaroroszág biztonságához a NATO lokátora, legyen az a Zengőn, a Tubesen, vagy bárhol az országban.

 

 

Érdekes még a párt viszonya a Lehet Más a Politikához is. Lányiék semmilyen formában nem támogatják Schiffer Andrásékat, szerintük ugyanis az LMP-alapítók az Élőláncot annak párttá alakulása után látványosan ellehetetlenítették a nyilvánosság előtt. Több, mint furcsa, hogy három évnyi bírálat után ők maguk is kijöttek egy ökopolitikai formációval, ráadásul lenyúlják a témáinkat is, ők azonban velünk ellentétben semmit nem tesznek a civilekért, mondják. Mikor azt kérdezem, reális-e, hogy összefogjanak valaha is, azt mondják, nem állnak össze hiteltelen emberekkel, az ökopolitika ügye fontosabb ennél. Az LMP balzöld párt, így Lányi, minket pedig be akartak szorítani a jobbzöld kategóriába. Ennek azonban sikeresen ellenálltunk, mondja.