Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Az számít igazán, hogy a nem nyugati országok közül hányan szállítanak fegyvert Ukrajnának és hányan csatlakoznak az Oroszország elleni szankciókhoz. Nagyon kevesen. A Mandiner Stratéga legújabb adásában Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.
A teljes beszélgetésről itt tekinthető meg:
A beszélgetés podcast formában is meghallgatható az alábbi linkre kattintva:
Az izraeli biztonságpolitikai szakértő szerint a nyugati demokrácia már régóta csak vészhelyzet üzemmódban tud dolgozni, és politikailag Kína a saját képmására formált bennünket, hiszen egyre kevésbé toleráljuk a vélemények szabad áramlását.
Az orosz-ukrán konfliktusban szerinte nem az a mérce, hogy hányan és mire szavaznak az ENSZ-ben, ezek a szavazások meglátása szerint nem jelentenek semmit. Az számít igazán, hogy hányan szállítanak fegyvert Ukrajnának a nem Nyugatból, hányan csatlakoztak az Oroszország elleni szankciókhoz a nem Nyugatból; és nagyon kevesen.
A háborúk szerinte ellentmondásos, már-már cinikus megítélését a következőképp igyekezett érzékeltetni: ha Metternich feltámadna, akkor azt mondaná, hogy „Mi a probléma? Normális háború, normális körülmények között.” Ezek a dolgok megtörténtek Európán kívül - tizenkettő egy tucat. De azok senkit nem érdekeltek, mert nem fehér, nem keresztény, nem demokratikus, nem olyan emberek, mint mi. Hanem barnák, sárgák, kékek, zöldek, a fenét se érdekel, hogy élnek, meghalnak, háború, nem háború. Ez most jobban érdekel bennünket, mert a háborúzó felek hasonlítanak ránk.