Nem engedik el a kajakosokat

Az természetes, ha valaki tanul, képezi magát, majd valahová elmegy dolgozni, ahol a szaktudását megfizetik, és később egy jobb lehetőség után munkahelyet vált. Senki nem beszél hűségről, meg arról, hogy a munkahelye mennyi pénzt költött a képzésére, mert nyilván költ, hiszen vannak továbbképzések, eligazítások, stb. Akkor sincs ajvékolás, ha valaki külföldre távozik. A sportolóknak miért tilos? Adva van egy fiatal, aki az életét a sportra tette fel, ami az ő kiteljesedése és munkája is egyben. Logikus, hogy meg kell tudnia élni belőle, amíg aktív. Mivel a sport egy viszonylag rövid idejű munkahely, addig kell megvalósítania önmagát, megfelelő életkörülményeket teremteni, amíg a pályán van. Janics esetében megértem a szövetséget, - bár pitiáner senkiknek tartom őket - hiszen Janics alapember, húzóember. Azonban nem érte, az olimpiákról folyamatosan lemaradó, lehetőséget nem kapó versenyzőket miért kell akadályozni? Ábrahám nyilatkozta, hogy Csipes Tamara nekik a jövő reménysége, és nem engedhetik el, mert majd alapember lesz. Mikor, ha Kovács Kati matróna lesz, vagy kikerül Csipes ágyából? Addig mit csináljon? Hajtson a semmiért? Benedek Dalmának mázlija volt, mert a férje állampolgársága jogán bárki mehet oda, a hová akar. Különös módon a nemzetközi szövetség erről nem rendelkezik. Dalma férje szerb, így ő a következő szezontól már szerb színekben versenyez majd. Tamarának valószínűleg ki kell majd várnia a két évet, hacsak a férje nem kap állampolgárságot jövőre. Natasa Bulgáriában folytathatja, mert a férje bolgár, így az ő jogán ott versenyezhet. Aztán az sem kizárt, hogy a bolgár és szerb szövetség kijátssza a magyar szövetséget, és Natasát majd ők átengedik Szerbiának. Annyi biztos, hogy a magyar szövetség nem tartja magát hibásnak semmiért.

Janicsért nem 150 000 hanem 1 500 000 eurót kértem volna, hiszen ő nem érezte jól magát nálunk annak ellenére hogy több mint 10 éve fényesre nyaltuk a seggét...Nem beszélve arról hogy Kati néni és a férje meg a többi edző éveken át mennyi munkát fektetett bele...ennek ára van! A többi versenyző is Janics áldozata, ha ő nem menne, simán elengedték volna őket...

Meg kell tanulni gyerekek, hogy a nemzetiség és az állampolgárság az nem egy munkaadó, de még csak nem is egy sportegyesület - amit az ember csak váltogathat. Amúgy a sportegyesületek közötti oda-vissza igazolásokkal sem értek egyet. És azzal ne jöjjön senki, hogy bezzeg megköszönhetjük az érmeket, mert Janics sok kiváló magyar lányt kiszorított, akik ugyanúgy hozhattak volna aranyakat.

Helytelenítem a Magyar Kajak-Kenu Szövetség október 24-i elnökségi ülés elején a tagok minősített többsége mellett hozott döntését, amely a korábbi elvi állásfoglalás betartása mellett állt ki, és leszögezi, „17 évesnél idősebb világ- vagy Európa-bajnoki dobogós, gyorsasági illetve maratoni versenyzőt nem adnak ki más országnak. Ehhez kapcsolódva határozat született arról, hogy sem Douchev-Janics Natasa, sem Paksy Tímea, sem Csipes Tamara ország váltásához nem járul hozzá az elnökség”. Maradjunk Natasánál, mint mindennek az origójánál. Azt mondja a magyar szövetség, hogy beleöltek Natasa felkészítésébe annyi pénzt, hogy annak megtérülését joggal várják. Szerintem meg megkapták. Natasa felkészítése megtérült 3 olimpiai, 18 világ-, és 17 Európa-bajnoki aranyban, s a számtalan egyéb éremben, helyezésben. Mégis, mi egyebet vártak Janichtól? Térden kellett volna csúsznia élete végéig, és a lehetőség miatt hálálkodnia? Ne feledjük, annak idején a magyar szövetség ingyen jutott a kivételes tehetségű fiatal versenyzőhöz, és kapva kaptak utána. Tekintsünk tisztán üzleti alapon az ügyre. Megköttetett a kontraktus, a felek vállaltak valamit, és vagy teljesítettek, vagy nem. Amennyiben teljesítettek, úgy nincs miről beszélni, mert a szerződésben nincs holtomiglan-holtodiglan. A kérdés tehát az, vajon teljesített-e Natasa. Elégségesnek mondhatjuk-e az általa elért eredményeket. Amennyiben a szövetség pénzt kér, illetve a Natasára fordított összeg egy részét kéri vissza, - mert indoklásukban ez szerepel – úgy a szövetség mondja ki, hogy Natasa rosszul teljesített, ezért rossz befektetés volt. Lássuk be, ez még olyan senkiházi gazemberektől is vicces lenne, mint a Baráth-Ábrahám-Storcz trió. Hivatkozhat a szövetség hűtlenségre is, ezzel tematizálva a közvélekedést az ügyben, a magyarok morális érzékenységére apellálva. Bizony, egy olyan országban, ahol a morálnak nyomait sem találni, felcsillantani annak apró lehetőségét, nem is rossz húzás. Csak aljas. Nem mentegetni akarom ezt a buta libát, de attól, hogy ő olyan, amilyen, nekünk nem kell hasonlatossá válni, vagy bosszúszomjas acsarkodókká, ami teljesen irracionális viselkedés. A szövetség döntése tehát morálisan elítélhető, jogértelmezés szerint hibás, szakmailag pedig helytelen. Azért helytelen szakmailag, mert a szövetségben forrongó indulatokat nem csillapítja, hanem gerjeszti, és ez hatással lesz a versenyzők felkészülésére, majd későbbi szerepléseikre. A jogi hibákra nyilvánvalóan nemzetközi döntőbíróság is észrevételt tesz majd, hiszen a szerbek jelezték, hogy bírósághoz kívánnak fordulni. Más kérdés, hogy a Bulgáriába igazolás nem szegi-e kedvüket a magyar féllel való pereskedéshez. Időzzünk el egy kicsit a szakmaiatlanságból fakadó feszültségek, és az azokból generálódó, - véleményem szerint kibékíthetetlen – ellentéteknél. Vajon mi szükség volt a Janich-ügy kapcsán további versenyzőket büntetni? Ráadásul olyanokat, akikre egyébként sem tartott igényt eddig a szövetség. Vajon miért kell Magyarországon mellőzött versenyzők boldogulását akadályozni? Baráth Etele azt mondta egy interjúban, a magyar sportolók nem lesznek árucikkek. Nos, ennek éppen az ellenkezőjét cselekszi, ami nem meglepő, hiszen politikus. (Ez itt a poén helye.) Na, de tényleg, ha egyszer nem árucikkek, akkor miért kérnek pénzt Janichért? – Mert „Kiemelten támogatott sportolónk volt, ezek után nem érdemeltük meg, hogy elmenjen". Brühű-brühű, még sírjál is, te szerencsétlen hülye!