Ki vagy, ha nem magyar?

„Volt ugyanis ezeknek a, mondjuk úgy, klasszikus analóg uszítóknak egy nagyon komoly »erényük« a mai típusú gyűlöletkeltőkkel szemben: csak a magyarokat utálták. Saját nemzetükre – ugyan némi politikai számítással, de – azért büszkék voltak.

Az új típusú, Káčer-, Korčok- vagy Hirman-féle magyarellenesség nem a klasszikus nacionalista érzületek szüleménye, hanem azon nyugati eredetű globalista nemzetellenességé, amely ma Európában a multikulturális társadalmak túlélési stratégiája mentén született.

Nálunk ennek az anti-nemzeti érzületeknek semmi tradíciója vagy értelmezhető funkciója nincs, de ahogy felvidéki magyar közösségünk titánja, Ódor Lajos mondta, nem szabad »elszigetelődnünk«, mint állítólag Orbán, ezért hozzá kell csapódnunk a kultúránktól teljesen idegen többségi ideológiához. Mindegy, hogy ez nemzeti és jogi önrendelkezésünk teljes feladását jelenti, de csatlakozni kell, mert ők a többség.

A régi típusú nacionalisták továbbra is megtalálhatók a szlovák társadalomban, erről bizonyára senkit sem kell meggyőzni, és ugyan úgy ott vannak a politikai szintéren is. De főleg a 2015-ös migrációs válság óta ők is megértettek valamit, mégpedig azt, hogy már nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy magyar a szlovákkal vitázzon évszázados konfliktusok mentén, vagy egymás utcaneveit festegessük át, amíg nyugatról egzisztenciális fenyegetés mutatkozik mindannyiunk nemzeti, és civilizációs túlélése felé.

A felvidéki magyar és vegyes pártok vezetői is nyilván tudatosították, hogy Szlovákiában a jelenlegi törésvonalak már nem a régi nemzetiségi, szlovák-magyar konfliktusok mentén haladnak, hanem leginkább a nemzeti és globalista, progresszív és konzervatív vonal mentén. Ezen pártok egyes képviselői nagyon ügyesen ki is játsszák az újszerű megosztottság teremtette helyzetet, hogy a magyar szavazatokat beszippantsák az úgynevezett »európai értékek« érdekkörébe, gödrébe.”

***

Nyitókép: MTI / EPA / POOL / Illyés Tibor